Nem gondolom azt, hogy az energiatartalom vagy akár a cukor mennyiségének feltüntetése releváns információ lenne a borospalackok címkéin.
 
Alapvetően megvannak azok a hagyományos kifejezések, illetve alapinformációk, amik illenek ezekre a kategóriákra, illetve amelyek érdeklik a fogyasztót. Ha szerepelne is az energiatartalom kilokalóriában megadva, azt egyáltalán nem biztos, hogy a fogyasztó megértené. Azt sem gondolom, hogy az embereket érdekelné, hogy mennyi cukor van egy üveg borban.
 
Az érdemi információ a vásárlónak az, hogy milyen szőlőfajtából, milyen termőhelyen készült a bor, mennyi az alkoholtartalma, illetve száraz-e, félszáraz vagy édes, félédes? Ezek mind szerepelnek a címkén és abban a metódusban, amiket a fogyasztó megért.
 
A bor nem recept alapján készül. Nem olyan, mint egy hagyományos élelmiszer, mivel folyamatosan fejlődik, így az energiaértéke is változik. Lehet, hogy egy 2008-as szüretelésnél 13 százalék az alkoholtartalom, de 2010-ben már 13,2 százalék, ekkor viszont már nem ugyanazokat az értékeket kapjuk, hiszen az alkohol és a cukor együttesen adja az energiaértékeket. Ez a lehetséges szabályozás tehát betarthatatlan lenne a termelőknek.
 
Bár a francia borokon például szerepel az áthúzott terhes nő szimbóluma – jelezve, hogy terhességkor nem javallott az alkohol –, de nem hiszem, hogy ez plusz információkhoz juttatná a vásárlót. Aki terhes, valószínűleg tisztában van azzal, hogy ügyelnie kell az alkoholfogyasztásra. Aki bort vásárol, valószínűleg tudja, hogy egy üveg borban a cukortartalom 4 gramm per liter alatt van. Jó esetben tudja azt is, hogy mihez szeretné felhasználni. Főzéshez vagy baráti beszélgetés melletti borozgatáshoz tehát olyan bort fog megvenni – szárazat vagy édeset – ami számára megfelelő.
 
Ennek a lehetséges szabályozásnak semmiféle üzenete nem lenne csak kötelezettsége. Aki diétázni akar, az különben is felejtse el a bort, vagy fogyasszon csupán szárazat – az nem tartalmaz semennyi cukrot sem.

Az Európai Parlament júniusi ülésén szavazott a feldolgozott élelmiszerek címkézésének reformjáról, és annak egy módosító indítványa az alkoholok címkéinek szabályozásával és újragondolásával foglalkozott. Számos – a fogyasztókat képviselő – honatya szerette volna, ha minden egyes alkoholtermék címkéjére rákerül a pontos energia- és cukortartalom. Akkor ezt az előterjesztést leszavazták, az indítványból csak annyi maradt, hogy az 1,2 százaléknál alacsonyabb alkoholt tartalmazó italok – gyakorlatilag üdítőitalok – címkéire fog rákerülni a pontos energia és cukortartalom. Véleményünk szerint ez nem elegendő.
 
Az elhízás elleni harcban mi, fogyasztók, fogyasztóvédelmi szervezetek fontosnak tartjuk azt, hogy az alkoholos italok – így a borok – címkéin is legyen feltüntetve az energia- és a cukortartalom azért, hogy a fogyasztó számolni tudjon a napi bevitellel.
 
A többség jelenleg nem tudja azt, hogy az alkohol is hizlal és sok kalóriát szolgáltat. A fogyasztó nincs azzal tisztában, hogy a boroscímkéken feltüntetett kategóriák és meghatározások – száraz, félszáraz, édes, félédes- mennyi cukortartalmat és energiát jelentenek. Az bizonyos, hogy pillanatnyilag a vásárlók többsége nem biztos abban, hogy a kilokalóriát hogyan kell átváltani a mindennapi étkezésében, ám az is kétségtelen, meg lehet tanítani azt, hogy mi mit jelent a címkén.
 
Igaz, a bor abban a tekintetben valóban nem hagyományos élelmiszer, hogy minden évben másképp érhet be – így természetesen az alkoholtartalma is változhat. Ám ha ezt az alkoholtartalom-változást is köteles feltüntetni a borász, akkor az ennek következtében megváltozott energia- vagy cukortartalom feltüntetését is meg lehetne oldani.
 
A borok és más alkoholok nem csupán hizlalnak, de el is lazítanak, így az ember könnyebben mondhatja rá, hogy „sebaj, megiszom még ezzel a pohárral!”, miközben a diéta egyáltalán nem engedné már meg azt a poharat.