Számos előnyt jelent a sárga csekk más fizetési szolgáltatásokkal szemben mind a befizető, mind a címzett számára, emellett rugalmas és megbízható. Egyszerű, merthogy döntő többségük már teljesen kitöltve kerül a fogyasztókhoz. Rugalmas, mert folyószámla hiányában is lehetővé teszi mind a rendszeres, mind az eseti befizetések teljesítését az ország valamennyi településén. Emellett megbízható, mert a befizetett összeget a Posta jogszabályban rögzített határidőre továbbítja a kedvezményezett bankjához.
 
Gyakran a háztartásokban is előtérbe kerülnek likviditási kérdések, azaz hogy mikor, mit is fizessünk. A sárga csekk mindkét kérdésre megoldással szolgál, hiszen még a befizetés teljesítését megelőzően minden esetben kontrollálni lehet a fizetendő összeg nagyságát, jogosságát, illetve szükség esetén a fizető fél ütemezni tudja a befizetések időpontját.
 
Átutalásnál gond lehet a fizetések igazolásával. A postán a befizetés után visszakapott feladóvevényt viszont mindenhol elfogadják fizetési igazolásként. Ezzel az ügyfél mentesül a befizetés tényét igazoló irat beszerzésének kényelmetlenségeitől.
 
A sárga csekk a legolcsóbb fizetési mód is, hiszen nem kell hozzá sem infrastruktúrát, sem folyószámlát fenntartani. A szolgáltatás díja, amit az igénybe vevő megbízó fizet, a lebonyolított összes forgalomnak mindössze néhány ezreléke.

Igazi rejtőzködő a sárga csekk. Valójában drága, de ára a fizető fél számára láthatatlan. Ettől még nagyon is létezik, hiszen a gyártás, a postázás, a sorban állás, a pénzkezelés, a feldolgozás, az utalás stb. mind-mind pénzbe kerülnek.
 
A sárga csekk díját a kedvezményezett (például távközlési cég) állja, de annak árát valójában mindenki megfizeti. A kedvezményezett ugyanis a sárga csekk díját „szétteríti” az összes fogyasztó között, beleértve azokat is, akik a számlájukat nem sárga csekkel, hanem például csoportos beszedéssel egyenlítik ki.
 
Vagyis a sárga csekk díját közvetetten azok is megfizetik, akik ezt a szolgáltatást egyáltalán nem is használják. Ez a gyakorlat nemcsak hogy nem méltányos, de társadalmi szinten messze nem optimális. Ha az észak- és nyugat-európai országokhoz hasonló arányban használnánk itthon is modern, elektronikus fizetési módokat, az évente mintegy 103 milliárd forint társadalmi költségmegtakarítást eredményezhetne.
 
A méltányos az lenne, ha az adott fizetési mód teljes költségét az fizetné meg, aki azt igénybe veszi; vagyis az ügyfelek kiválasztanák a számukra megfelelő fizetési módot, majd annak díját megfizetnék. Ez valódi versenyhelyzetet teremtene a különböző fizetési módok között, ennek hatására csökkenhetne a számla végösszege, a folyamat igazi nyertese pedig végső soron a fogyasztó lenne