A létminimum, mint küszöbérték olyan értékösszeg, amely biztosítja a magánháztartásokban élők számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény - a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan alapvetőnek minősülő - szükségletek kielégítését.
 
A létminimumértékek meghatározásának 2011. évi, 1720 háztartást felölelő állománya 501 ezer háztartást, ezekben 1 millió 140 ezer személyt, havi átlagban 77 milliárd 329 millió Ft fogyasztási kiadást reprezentál. Mindezek alapján az egy hónapra vonatkozó átlagos létminimumérték 154 ezer Ft/háztartás volt.
 
A vizsgált háztartások személyes kiadásaira jellemző, hogy azok 31,4%-át költik élelmiszerre, s csaknem ugyanennyit fordítanak lakásfenntartási kiadásokra, mely utóbbinak közel 60%-át háztartási energia vásárlására. Egyéb fogyasztásukról elmondható, hogy kiadásaik 8%-át közlekedésre, 7,1%-ot egészségügyre, testápolásra, 5,9%-ot telefonálásra, 2,6%-ot ruházkodásra, oktatásra, 3,6%-ot művelődésre költenek. Ezek az alacsony arányok észrevehetően csökkentek az egy évvel korábbi - szintén igen szerény - részesedéshez képest a KSH szerint.
 
A jelenlegi számítási módszerben megjelenik az életszínvonal változásának hatása is. Miközben az élelmiszer-normatíva fix, az élelmiszeren kívüli értékösszeg hatással van az életszínvonal alakulása. Csökkenő életszínvonal mellett a létminimumérték/élelmiszer-normatíva hányados csökken, az életszínvonal javulása mellett pedig növekszik, hiszen a változatlan normatíva szerinti élelmiszer-fogyasztók többet tudnak költeni egyéb szükségleteikre. 2010 és 2011 között valamennyi háztartástípusban csökkent ez az arány.
 
2011-ben a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 83 941 Ft volt, az egy évvel korábbinál 6,6%-kal magasabb. A tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke pedig 243 429 Ft-nak felelt meg, míg az egytagú nyugdíjas háztartásoké 75 547 Ft volt.