Élelmiszer
Piacteszt: van hova fejlődni
2012. február 7.,
Raffai Ferenc
A Kosár Online körbenézett a budapesti piacokon. Az élelmiszerek mennyiségével, minőségével – egy-egy apró kivételtől eltekintve – sehol sem volt gond, és többé-kevésbé egyforma árakon adják a portékákat mindenütt. Viszont a stílusok és a körülmények között akad differencia.
Ma már nehéz elképzelni, hogy egykor a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban nem akadt egyetlen egy óriás hipermarket sem, így a hétvégi nagybevásárlást nem lehetett letudni egyetlen helyen. Úgy 20-25 éve még el kellett bandukolni a piacra és a közeli közértbe is. Mint az a Kosár Online budapesti piactesztje során kiderült, a hagyományos piachelyek népszerűsége szerencsére nem, vagy csak alig kopott. A felkeresett négy régi csarnokban olykor lökdösték egymást a vevők, az egy új pedig még próbálja magához édesgetni a kuncsaftokat.
Fehérvári út: svéd, perui egy asztalon…
A körjáratot Budán kezdtük. A főváros egyik patinás piaca volt, és ma is az a Fehérvári úti vásártér – néhány éve szebb, barátságosabb külsőt és belsőt kapott. Úgy tűnik, azóta becsben tartják, hiszen ütött-kopott falaknak, üzlethelyiségeknek, asztaloknak nyoma sem volt. A sűrű forgalom ellenére pedáns tisztaság mindenütt – jellemző, hogy néhány sarkon „készenlétben állt” a felmosófa és a vödör.
Az első emeleten közel tíz húsos pult sorakozott bőséges, ínycsiklandó kínálattal, a szárnyasoktól a négylábúakig, egyben, darabolva vagy feldolgozva, és persze megfizethető áron (terméktől függően 400-600 Ft/kg ártól indult az árlista). A hagyományos – amúgy szép darabokat kínáló – gyümölcsös és zöldséges árudák mellett egy igazán különleges standra lettünk figyelmesek. Itthon egyedinek számító burgonyafajták terültek szét rajta: svéd kék, svájci kék, perui lila, skót-felföldi vörös, fabiola, maestro; mind 790 Ft/kg egységáron.
A második emeleti kifőzdesort is csak ajánlani tudjuk. Korrekt áron – menü 700-800 forinttól – elegendő mennyiségű és finom étkek kerülnek a tányérokba. Persze volt, ami kevésbe tetszett: a földszinten olyannyira egymásba ér a piac és még két másik élelmiszerbolt, hogy hirtelen képtelenek voltunk eldönteni, hol vagyunk, kinél vásárolunk, kinek kell fizetnünk. Ez csak bosszúság. De persze, aki akar, reklamálhat: a bejáratnál elolvashatóak a felügyeleti szerv(ek) elérhetőségei, míg kívül a piacépület sarkán ott a helyi iroda is.
Kórház utca: sápatag retro-érzés
Észak-Budán a Flórián téri (Kórház utcai) piacot vettük célba. A kínálattal semmi gond nincs, alapos megfontolást igényelt, hogy a temérdek húsüzlet és zöldség-gyümölcsös közül melyiket válasszuk; ár és minőség arányrendben lévőnek tűnt.
Az egyik tejtermékes bolt ajánlata is csábító volt, hiszen máshol ilyen pástétomokat nem nagyon láttunk: olívakrém (3990 Ft/kg), vargányakrém (4290 Ft/kg), mangalicatepertő-krém (4890 Ft/kg). És szintén megakadt a szemünk az egyik halason: egész pontyfejeket tettek a kirakatba!
Óbuda e pontján sajnos feltűnő az idő vasfoga; bizony a csarnok megérett egy alapos felújításra. Talán az ódon külsőből adódhat, hogy belül a tisztaságra is kevesebb figyelem jutott: a beazonosíthatatlan színű viseltes betonpadlón itt egy hagymahéj-darab, ott egy elgurult krumpli, amott egy elhagyott doboz.
Mintha a kofák is idomultak volna a környezethez: jó szó, mosoly elvétve, csak az idős néniktől, bácsiktól érkezik, az avítt építményhez többnyire a kedvetlenség és faarc párosult. Mivel minket nem csapott be senki, voltaképpen panaszkodni csak utóbbi miatt lehetne. De, hol? Körbejártuk kívül-belül az épületet, de piacirodára, felügyeleti szervre utaló jelzést jól látható helyen egyet sem láttunk!
Lehel tér: ötszáz forint ugrott…
Irány Pest, Lehel tér! Ez ma már több mint piac, inkább piac és pláza keveréke. A takarítók gurulós kocsival járják a szinteket, sőt – illemhelyet keresve – kedvesen még útba is igazítottak minket. Vécé minden emeleten; pénzbedobós (100 Ft), tiszta, kulturált.
Nyilván az óriási alapterületből adódóan rengeteg az árus, és óhatatlanul becsúszik közéjük egy-egy kevésbé becsületes. Sajnos vásárlásunk alkalmával belefutottunk egybe: az eladó 500 forinttal számolta el a végösszeget. Ugyan megtaláltuk, hogy hova is mehetnénk reklamálni, de ezúttal nem tettük. Stílszerűen: többe került volna a leves, mint a hús…
Persze akadt kedvesebb, mosolyt fakasztó (csirkés) kofa is: „Hölgyeim, a gyönyörű melleimet, combjaimat tessék!”. És a hívómondatra páran megálltak. Ahogy itt sem, úgy a többi több száz standnál sem fanyalogtunk a látott portékák miatt. Kár, hogy nincs annyi pénz, amennyit ezekre elkölthettünk volna!
Unikumként muszáj megemlíteni a lángos-centrumot és Zsuzsa házi savanyúságos boltját: előbbiben 12 féle lángos (190 Ft-tól 390 Ft-ig), utóbbiban ennél jóval több csemege (500-600 Ft/kg ártól) kínálja magát.
Fővám tér: giccsparádé
Jöhet a Fővám téri vásárcsarnok! Sajnálattal kellett megállapítani, hogy ma már ez messze van a klasszikus értelemben vett piactól. Szép, míves, tiszta – de szinte csak a turistáknak szól minden! Bár a hagyományos zöldséges és gyümölcsös gazdag terítékkel teli pultok is egymást érik, úgy láttuk, jóval több a magyar húsokat kínáló üzlet. Majd’ mindegyik neves hazai húsüzem felvonultatja leghíresebb termékeit, és mindenhol legalább három, de volt, ahol hét nyelven is kiírták azok neveit.
Persze a külföldi pénztárca szintjéhez szabva az árakat.
Aztán kínáltak még – idomulva az évtizedek óta megszokott turisztikai irányvonalhoz – kiszacskókba porciózott őrölt erős paprikát, csemege paprikát, gulyásba való paprikát, felfűzött szárított erős paprikát, konzerv libamájat, továbbá kisebb-nagyobb fakanalat, gulyásreceptet.
Ha még a giccs nem volna elég, az emeleten a már unalmasnak ható Lánchíd, Szabadság szobor, Parlament „szentháromság” valamelyik elemével díszített „ajándéktárgyak” tömkelege, megint csak a határon túlról érkezőknek címezve.
De, hogy a pozitívumokról is essék szó. A Rétes sarokba a pesti polgárnak is érdemes elmennie: 17 féle rétes (230 Ft/db), és isteni, egyúttal laktató almás, illetve mákos-túrós pite (270 Ft/db) kapható. És ugyancsak egyedi a vadhús üzletsor: a vaddisznótól a szarvasig szinte minden megtalálható, persze borsos áron.
Liget tér: ütött-kopott almák, óriás harcsafejek
Legvégül pedig egy viszonylag új vásárhelyet vettünk szemügyre, a Magyar Piac Szövetkezet által tavaly szeptemberben megnyitott X. kerületi Liget téri egységet. A kicsinosított, kis alapterületű egykori raktárépületben egyelőre a külcsín szebb, mint a belbecs. A portálok mindegyikét ízléses, díszes alkotások övezik, a kompozíciók az adott boltban folyó tevékenységekre utalnak. Az ár elfogadható, a választék szegényes: zöldségesből fedeztünk fel kettőt, savanyúsból, tejesből, húsosból, halasból stb. csak egy-egy standot. (Talán ennek is betudható, hogy alig láttunk vevőt.)
Apropó, halas: úgy véltük, a sok harcsafej (650 Ft/kg) kuriózum. Ami szomorú, hogy a két zöldséges egyikénél bizony a minőséggel is akadt gond: ugye, barnás, ütött-kopott almát nem szívesen vesz senki… Volt vásárlók könyve – azaz, inkább spirál füzete –, megtaláltuk a piacfelügyeletet jelző táblát is, de nem írtunk, nem telefonáltunk…
Konklúzió? Fenntartásokkal indultunk útnak, végül összességében kellemesen csalódtunk a budapesti piacokban. De azért az elcsépelt sportszólam mindegyikre helyre érvényes: van hova fejlődni!
Tekintse meg táblázatunkat:
Piaci árkörkép Budapest 2012
A Magyar Nemzeti Bank összefoglaló tájékoztató füzetet jelentetett meg az elszámolási-forintosítási törvénnyel kapcsolatban. Ezen kívül egy 7 részes kisfilm sorozatot készített annak érdekében, hogy az elszámoló leveleket minél könnyebben értelmezhessék a fogyasztók. Cikkünkben folyamatosan frissítve olvashatók az elszámolási-forintosítási törvény végrehajtásával kapcsolatos tudnivalók.
