Legkézenfekvőbb és legegyszerűbb spórolási technika az otthoni világítótestek energiatakarékos izzókra cserélése, tehát általában itt kezdjük a takarékoskodást. Ebben a gyártók is segítenek, hiszen fokozatosan vonják ki a forgalomból az elavult, energiafaló izzókat. Persze felmerül a kérdés, hogy tényleg olcsóbb-e, nem csak a gyártók reklám-trükkje bújik-e meg a dolog mögött. Hogy mennyivel olcsóbb, arra az alábbi kis táblázatból rögtön kiolvashatjuk a választ:

Tehát egy energiatakarékos világítótest (kompakt fénycső) teljes élettartama alatt mintegy negyed annyiba kerül, mint ha ugyanennyi fényáramot (fényteljesítményt) hagyományos izzólámpával állítanánk elő.
 
És akkor rögtön egy kis magyarázat (csak azoknak, akik nem figyeltek a fizikaórán). A lámpatestek legfontosabb jellemzője, hogy mekkora a fénysugárzás teljesítménye. Ezt a fizikában a fényárammal jellemzik, mégpedig az időegység alatt kisugárzott fényenergia által keltett látási érzettel, melynek mértékegysége a lumen (lm). Egy szabványos 100 W-os izzólámpa fényárama 1300 lm.
 
Kis fogalomzavar is van e tárgykörben, mert sokszor fényerősségről beszélnek, de ez a két fogalom nem teljesen azonos.
 
Sajnálatos módon sem a lámpatestek csomagolásán, sem a kereskedők által (tisztelet a kivételnek) nem vagyunk elárasztva információkkal. A legtöbb, amit feltüntetnek, az annyi, hogy az a bizonyos világítótest milyen teljesítményű hagyományos izzónak felel meg, vagy hogy mennyivel (hány %-kal) kisebb a fogyasztása. Esetleg hány óra az élettartam. Rosszabb esetben hány év. És még egy szinte észrevehetetlen információ is feltűnik, többnyire olyan, hogy „meleg fehér”.
 
Amit legelőször hallunk az energiatakarékos lámpákról – túl azon, hogy energiatakarékosak – az az élettartam. A gyártók által megadott értékek nagyon vonzóak, de csak bizonyos feltételek mellett igazak. Sajnálatos módon a napi használat mellett ezek a feltételek nehezen biztosíthatók, hiszen igen jelentősen befolyásolja az élettartamot a világítási ciklusok hossza, pontosabban a ki-be kapcsolások gyakorisága. Tehát ha sűrűn kapcsolgatjuk ki-be ezeket a világítótesteket, akkor jelentősen rövidül az élettartamuk. Pontos adatok nem nagyon állnak rendelkezésre, bár nagyobb minőségellenőrző laboratóriumok végeztek ilyen vizsgálatokat. Ezek eredményei megtalálhatók különböző teszteknél, de mindig konkrét típushoz kötve. A LED-es világítótesteknél ez a probléma nem áll fenn.
 
Abban az esetben, ha évet látunk a csomagoláson, akkor ehhez annyit érdemes tudni, hogy a gyártók általában napi 2,7 órás folyamatos bekapcsolási idővel számolnak.
 
A meleg fehér már egy kicsit nehezebben megfogható fogalom, bár ehhez is konkrét fizikai tartalom tartozik, mégpedig a színhőmérséklet. Általában meleg fehérrel jellemzik a hagyományos izzólámpákéhoz hasonló színhőmérsékletű világítótesteket. A színhőmérséklet mértékegysége a kelvin (K), és a hagyományos izzóknál ez az érték 2700–3000 K közé esik. A fénycsöveknél, tehát a hidegebb kékes fénynél ez az érték 3000–6000 K. A világítótestek szabványos besorolása szerint a meleg fényű fényforrások színhőmérséklete 2500–3300 K, a semlegeseké 3300–5300 K, e fölött pedig a hideg fényű fényforrások találhatók.
 
Az egyes világítótestek színhőmérséklete szubjektív módon befolyásolhatja az érzékelt fény erősségét. Az újabban forgalomba kerülő lámpatesteknél egyébként jobbára a hagyományos izzóknál megszokott színhőmérsékletre törekednek. Ez a LED-es világítótestekre nem teljesen igaz, itt gyakoribb a hideg fény.
 
Aki már használt ilyen világítóeszközöket, az tudja, hogy bekapcsoláskor messze nem világítanak úgy, mint 5–40 mp múlva. A teszteknél azt is mérik, hogy mennyi idő alatt érik el a világítóképesség 80%-át. Miután ez az idő lehet néha igen nagy, ebből következik, hogy olyan helyen, ahol azonnali, rövid idejű világításra van szükség (pl. lépcsőházak) az ilyen típusú világítás jelenleg nem nevezhető ideálisnak. Tehát ott kezdjük a cserét, ahol tartósan be van kapcsolva a világítás. Megéri!