Az elmúlt 6 hónapban ugrásszerű árnövekedés tapasztalható az árfelmérésünkben szereplő élelmiszerek körében. Különösen az alapvető nyersanyagok ára emelkedett, mely azt vetíti előre, hogy pár hónapon belül a feldolgozott élelmiszerek ára is emelkedni fog. A burgonya 118%, a liszt 63%, az étolaj 54%, a cukor 42%-kal kerül többe, mint tavaly februárban, különösen aggasztó ugyanakkor, hogy a pénzromlás üteme november óta felgyorsulni látszik. Tapasztalatok szerint az alapvető élelmiszerek inflációja elsősorban a nyugdíjasokat sújtja, hisz az idős emberek napi bevásárlásaiban ezek a termékek relatív és abszolút értelemben egyaránt nagyobb súlyt képviselnek.
 
A folyamat mögött több egymást erősítő hatás ismerhető fel. Egyrészt a sokak által a globális felmelegedéssel összefüggésbe hozott tavalyi extrém időjárás világszerte –így hazánkban is- csökkenő árualapot eredményezett, ezáltal az eddigi gyakorlattól eltérően a belföldi áremelkedési nyomást az olcsó import növekedése nem volt képes tompítani. Másrészt erre a folyamatra számottevően ráerősített, hogy a világgazdasági válságot pénzbőséggel kezelő nyugati gazdaságpolitika miatt a nyersanyag tőzsdékre áramló spekuláns tőke mesterségesen felhajtotta az árat. Harmadrészt a tavalyi élelmiszer kiskereskedőkre kivetett válságadó miatt csökkenhetett a hazai áruházláncok ellenállása a beszállítók áremelési követeléseivel szemben, hisz a magasabb ár, ha az valamennyi üzletlánc esetében egyformán érvényesítésre kerül nem okoz versenyhátrányt, ugyanakkor nominálisan magasabb árrést jelent, ezáltal a válságadó profitcsökkentő hatása enyhíthető.

Mivel a nyersanyagok árának növekedése törvényszerűen beépül a feldolgozott termékek árába, a még régi áron vásárolt raktárkészletek kiürülésével párhuzamosan az élelmiszeripari árak az év során több lépcsőben emelkedni fognak. A Pékszövetség a napokban jelentette be, hogy márciustól 20 százalékos, majd május végéig újabb hasonló mértékű áremelkedés valószínűsíthető, így a 400 forintos kenyérár kézzelfogható közelségbe kerül. A gabonaárak növekedése ugyanakkor a takarmányárak növekedésén keresztül az állattartók számára is radikális költségnövekedést jelent, melyet legkésőbb a tavasz folyamán érvényesíteni fognak a tőkehús, tej, tojás árakban, melyet pár hónapos csúszással szintén a feldolgozott termékek árának növekedése követ. Természetesen az áremelkedés minden termékcsoportban törvényszerűen kisebb lesz, mint ami a fő alapanyagok árából lineárisan következne, hisz minél több feldolgozáson megy keresztül egy adott termék a végső árban az alapanyag ára relatíve annál kisebb súlyt képvisel.
 
Például a kézenfekvő közvélekedéssel ellentétben az egy kilós vekni előállítása nem igényel egy kiló lisztet, így a kenyér ára a kb. 60 dkg liszt költsége mellett jelentős mértékben függ a sütéshez-szállításhoz felhasznált energia, illetve a gyártáshoz szükséges munkaerő árának változásától is. A hosszútávú várakozások tekintetében aggodalomra ad okot ugyanakkor, hogy az elmúlt pár hónap áremelkedését kiváltó okok egyike sem szűnt meg. A nyersanyag tőzsdék továbbra is csúcson járnak, az időjárási anomáliák a mindennapok részei, gondoljunk csak a több százezer hektárt jelenleg is elöntő belvízre, melynek jelentős része őszi búza vetésterület, ezáltal a nyári kenyérgabona terméskilátások az idén sem kecsegtetőek. Ráadásul a hazai és a nemzetközi politikai döntéshozók részéről egyre nagyobb a ki nem mondott késztetés, hogy a nyugati világ finanszírozhatatlan mértékűre duzzadt adósságát az inflációs fegyver bevetésével negligálják, azaz a pénz értékének romlásával inflálják el a tartozást.
 
E tekintetben Magyarországon fontos jel lesz, hogy a kormány által márciusban a Nemzeti Bankba delegált, és ezáltal a monetáris politika meghatározásában többségi szavazati joggal bíró négy új tag megemeli-e a jelenleg 3 százalékon álló inflációs célt, illetve az árnövekedési ütem ellenére csökkenti-e az alapkamatot. Amennyiben igen, az az infláció további erősödése mellett (alacsony kamat = növekvő fogyasztás) a hazai deviza lassú értékvesztését vetíti előre, (csökkenő kamatkülönbség = kisebb portfolió tőke beáramlás = kisebb kereslet a forint iránt) mely az import árak növekedésén keresztül további erősítheti a pénzromlási trendet. Végül, de nem utolsó sorban paradox módon a januártól bevezetett adócsomag is az infláció növekedése irányába mutat, hisz a javuló reáljövedelem pozíció a kiskereskedelemben nagyobb keresletet jelent, mely az áremelési mozgástér növekedésével lehetőséget teremt az elmúlt két válság év veszteségeinek enyhítésére.

Mivel középtávon a pénzromlás további felgyorsulása várható a hatás csökkentésére alapvetően két dolgot tehetünk. Amennyiben rendelkezünk némi megtakarítással jelenleg ne kössük le 6 hónapnál hosszabb futamidejű betétbe, vagy rövid állampapírba, hisz az infláció növekedésével vélhetően a betéti kamatok is növekedni fognak, kivéve persze, ha eddigi stratégiáját feladva az MNB valóban nem növelni, hanem csökkenteni fogja az alapkamatot. A másik lehetőség, hogy - mivel az áremelkedés még nem érte el a csúcspontját- az akciós hosszú szavatosságú termékekből (cukor, olaj stb.) a család jövőbeni szükségleteinek fedezésére a megszokottnál nagyobb készleteket halmozunk fel otthonunkban.

Tisztelt Látogatónk!
 
Árkörképünkhöz készített táblázatainkat csak előfizetőink olvashatják!

A cikk teljes terjedelmében csak előfizetőink számára elérhető. [ Bejelentkezés ] [ Előfizetés ]