Mint a Kosár Online tavalyi sonkatesztjéből is kiderült, sok olyan termék kapható a boltokban, amelyek levet eresztenek. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) meghatározása szerint: „a sonka a pácolt és a füstölt húsok egy csoportjába tartozik, általában a disznó combját vagy lapockáját értjük alatta.”
Ma már létezik baromfiból készült sonka is. A nagyipari körülmények között a sonka gyártása egyszerűsödött – gyorsult, és megjelentek a páclével kezelt és „főtt” feliratú, hőkezelt termékek is.
– Ha lehet hagyományosan érlelt sonkát vegyünk, ám ha a gyorspácolt termék mellett döntünk, akkor mindenképpen olvassuk el a címkét, hogy mit tartalmaz a termék” – mondta el
Dömölki Lívia az
Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) szakértője.
A szakértőtől megtudtuk azt is, hogy a hagyományos sonka megvásárlása előtt érdemes megvizsgálni annak színét – hogy megállapítsuk nem nyers, vagy romlott-e. A páclével érlelt sonkáknál, érdemes azokat megnyomkodni vásárlás előtt, hogy nem túl puhák, szivacsosak-e.
- Nem árt, ha tudjuk, hogy sonkák esetén előírás van a sótartalomra (maximum 7 százalék) és a szalonna vastagságára (2 cm).
- A füstölt-főtt áruféleségeknél (például kötözött sonka, gépsonka) korlátozva van a páclé is, ami maximum 25 százalék lehet.
- A füstölt-főtt áruféleségek kis mértékben tartalmazhatnak szénhidrátot, ám a hagyományos módon készített húsvéti sonkában hozzáadott szénhidrát nincs.
A nyers sonkát alaposan meg kell főzni, általában annyi órán át, ahány kilogrammos a portéka.
„Ha sonkát főzünk, azt gyöngyözve forró vízben tegyük, és mindenképpen a lében hagyjuk kihűlni, mert akkor sokkal finomabb, omlósabb lesz az íze” – ecseteli a tudnivalókat az élelmiszer-szakértő.