Szolgáltatás
A nagypostán minden a régi
2010. október,
Szabó Zoltán Attila
Posta. Délelőtt tizenegy lehet. Kígyózik a sor. Helyesebben: kígyóznak a sorok, mert ahány üvegablak, annyi girbegurba, alkalmi csoportosulás. Kínszenvedés az egész. A légkondi kikapcsolva. A padló ragacsos. Bűz van. Az újságárus, aki lényegében egy komplett kis trafikot működtet az ajtó melletti lépcsősorra „ráültetett” bodegában, megint elment valahová társalogni. Csak egy üzenetet lógatott ki gyűrött papiruszon: „Mindjárt jövök!”. Hát nem jön. Aki nála venne bélyeget, pórul jár, mert hiába vár. A percek elosonnak, elröpülnek, a délelőttnek befellegzett; olyan érzés kerít hatalmába, mintha beszippantott volna egy fekete lyuk.
A cikk teljes terjedelmében csak előfizetőink számára elérhető.
[
Bejelentkezés ]
[
Előfizetés ]