A GVH vizsgálata feltárta, hogy az Auchan 2006. június 1. és 2014. december 31. között a nem élelmiszer jellegű termékek beszállítóinak mintegy háromnegyedétől egyedi, százalékos mértékű, forgalomtól független, az átvett teljes nettó áruértékre vetített utólagos árkedvezmény-támogatási díjat kért azért, hogy az érintett vállalkozás bekerülhessen vagy bennmaradhasson az Auchan árukészletében.
 
A GVH azonban nem azonosított olyan szolgáltatást, amelynek ellentételezésére szolgálhatott volna az utólagos árkedvezmény-támogatás, annak semmiféle teljesítményösztönző funkciója nem volt, tehát az gyakorlatilag – elnevezésétől eltérően – díjként működött.
 
A kereskedelmi törvény tiltja, hogy egy kereskedő egyoldalúan díjat számítson fel a beszállítóinak, hogy azok a kereskedői beszállító listára, illetve termékeik a kereskedői árukészletbe kerüljenek, továbbá nem szabhat ki díjat más, a beszállító által nem igényelt szolgáltatásért sem.
 
A GVH a bírság kiszabásakor az Auchan utólagos árkedvezmény-támogatásból elért nettó forgalmából indult ki.
 
A GVH jelentős súlyosító körülményként értékelte, hogy az Auchan változatlanul folytatta jogsértő magatartását az után is, hogy a GVH nyilvánosságra hozta
 
2012. júniusi, a Spar Magyarország Kereskedelmi Kft.-vel szemben, a Vj/47/2010. számú ügyben hasonló okok miatt hozott határozatát.
 
Enyhítő körülményként vette figyelembe a GVH, hogy a beszállítók egy része (átlagosan 44%) nem kiszolgáltatott piaci szereplőnek tekinthető kis- és középvállalkozás volt.