Csak néhány tanulmány foglalkozott kizárólagosan az (olajos)mag-fogyasztással, így nehéz megállapítani egészségre gyakorolt hatásukat. Egy frissen publikált tanulmány szerint azonban szilárd bizonyítékok támasztják alá, hogy a magvak (beleértve a teljes gabonamagvakat, dió, mogyoró és mandulaféléket, a hüvelyeseket, a kakaóbabból előállított termékeket és a kávét) fogyasztásával csökken a kettes típusú cukorbetegség és a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata.
 
Emellett a dió, mogyoró és mandulaféléknek a mediterrán étrend részeként történő fogyasztásánál a jelentősebb szív-érrendszeri komplikációk (szívroham, stroke és halál) csökkenése mutatkozott. Az EPIC tanulmány szerint az (olajos)magvakból és diófélékből a legnagyobb mennyiséget fogyasztó nők esetében csökkent a vastagbélrák kockázata.
 
A magvak mértékletes fogyasztása tehát jó hatással lehet az egészségre, de nem árt az óvatosság, hiszen a magvak allergiás reakciót is kiválthatnak. Az EU-ban, ha az élelmiszerek szezámmagot, vagy a szabályozási listán szereplő allergént, például diót vagy földimogyorót tartalmaznak (vagy éppen azokból készülnek), akkor ezeket fel kell tüntetni az élelmiszer címkéjén. Az Európai Prospektív Rák és Táplálkozás Vizsgálat (EPIC) eredményei azt mutatják, hogy az európai lakosság mintegy 75 százaléka fogyaszt dió- és mogyoróféléket valamint (olajos)magvakat. Ebben a tekintetben kiemelkedő (94 százalék) a fogyasztás Hollandiában.

Mindennapi élelmiszereink jelentős része mag, legyen szó gabonafélékről vagy hüvelyesekről. Egyúttal a legtöbb termés, amit dió-, mogyoró- vagy mandulafélének tartunk (pisztácia, kesudió. stb.) szintén a magok csoportjába tatozik. A fogyasztásra kész, pirított olajos magvak (lenmag, mák, tökmag) kedvelt csemegének számítanak, és az egészségre is jó hatással lehetnek, hiszen a mag tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyek a növény későbbi fejlődéséhez szükségesek. Tápanyagok a magvakban
 
A magvak tápanyag-összetétele tükrözi a tápanyagoknak a fejlődő magonc táplálásában és védelmében betöltött szerepét. A csíra és a külső réteg gazdag vitaminokban, ásványi- és bioaktív anyagokban. A mag növekedéséhez szükséges szénhidrátokat, fehérjéket és zsiradékokat tartalmazó endosperm a fő energiaraktár. A magvak tápanyagtartalma változó, de legtöbbjük telítetlen zsírsavakban gazdag. Fehérjéik majdnem az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák, ám a növényi fehérjeforrásoknak rendszerint kisebb a biológiai értéke, mint az állati forrásból származó fehérjéknek. Az olajos magvak szénhidráttartalma viszonylag alacsony, sokféle bioaktív összetevőt is tartalmaznak, beleértve a polifenolokat és a fitoszterolokat.