Az aszalás és a kandírozás két elterjedt és régóta alkalmazott módja a tartósításnak. Lényegük, hogy a tartósítandó anyagból eltávolítják a romlást eredményező mikroorganizmusok élettevékenységéhez szükséges vizet. Aszalásnál a meleg levegő segítségével vonják ki a folyadékot a szövetekből, így a legtöbb tápanyag megmarad az élelmiszerben, míg kandírozásnál az alapanyagban lévő vizet cukros oldattal helyettesítik.
 
A NÉBIH az aszalt, valamint kandírozott élelmiszereknél teljes körű laboratóriumi vizsgálatot végzett:

• növényvédőszer-maradék
• tartósítószerek
• mesterséges színezék
• valamint jelölési előírások ellenőrzésére került sor.

A kandírozott gyümölcsöknél ezeket a színezékeket az előírt határérték (legfeljebb 10 mg/kg) alatt nem tilos használni, azonban a jelölésen fel kell tüntetni a nevüket vagy E-számukat, valamint „a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat” feliratot is. A kifogásolt terméken ez a felirat sem szerepelt.

A szintetikus azoszínezékek alkalmasak a különböző fogyasztási cikkek, mint az élelmiszerek, kozmetikumok, szőnyegek, ruhák, bőr és textil megszínezésére.
 
Az azovegyületek jellegzetessége, hogy egy vagy több nitrogén-nitrogén kettős kötést (ún. azocsoportot) tartalmaznak. A kémiai szerkezetnek szerepe van a szín és a toxikológiai tulajdonságok kialakításában. A mono-azoszínezékek sárga, narancs vagy vörös színűek, a di- és triazovegyületek pedig sötétek, barna vagy fekete színűek. Az azoszínezékek színstabilok, fényesek, és a legkülönfélébb színárnyalatok állíthatók elő belőlük. Sok közülük vízben oldódó. Toxikológiai szempontból nem egyenértékűek, így felhasználásuk feltételei sem.
 
Jelenleg az Európai Unióban engedélyezett, mesterséges színezékek nagyobb része azoszármazék. Összesen kilenc monoazoszínezék (E 102 Tartrazin; E 110 Sunset Yellow FCF/Narancssárga S; E 122 Azorubin, karmazsin; E 123 Amarant; E 124 Ponceau 4R, Kosnil vörös A; E 129 Alluravörös AC; E 180 Litolrubin BK), és két diazoszínezék (E 151 Brilliant Black PN; E 155 Barna HT) használatát hagyták jóvá élelmiszerekben az élelmiszer-adalékanyagokról szóló (1333/2008/EK) rendelet értelmében. Felhasználhatóságuk (mely élelmiszerhez milyen mennyiségben) pontosan szabályozott. Az azoszínezékeket fel lehet használni pl. az üdítőitalokhoz, pékárukhoz, édességekhez, szószokhoz.
 
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) véleményezte az élelmiszer azoszínezékeket, mivel felmerült, hogy elfogyasztásuk után intoleranciát és/vagy allergiás reakciókat okoznak az embereknél. (Az intolerancia reakciókba beletartozik többek közt a csalánkiütés, a szem körüli ödéma, az arcpír, valamint nagyobb fokú hiperaktivitás gyermekeknél.) Az EFSA 2010-ben megjelent tudományos véleményében arra a következtetésre jutott: nem valószínű, hogy ezen élelmiszer-színezékeknek a szájon át történő (orális) elfogyasztása a jelenlegi használati szinteken, akár önállóan vagy együttesen, súlyos káros hatásokat váltanának ki az egyénekben.