"Nem akarok túl érettet" - mondja egy vásárló az NPR tudósítójának, miközben a banánok között válogat. Shirley Phelps nem fogja megvenni a barna pöttyös héjú banánt, csakúgy, mint számtalan vásárlótársa. "Teljesen jó, de nem tudjuk eladni, mert nem néz ki jól" - kommentálja az esetet Paul Hoppman, a Hy-Vee amerikai szupermarketlánc egyik üzletének vezetője. Az Egyesült Államokban a boltok és éttermek évente mintegy 200 millió tonna élelmiszert szolgálnak fel, ennek harmada egyenesen a szemétbe kerül. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium adatai szerint a kiskereskedelmi láncok a teljes élelmiszerkészlet 10 százalékát pazarolják el évente, míg a háztartások az élelmiszerek 20 százalékát dobják ki, ez évente 160 milliárd dolláros pazarlást jelent, miközben hétből egy amerikai háztartásban nem kerül elég étel az asztalra.
 
Szintén nagyban hozzájárul a pazarláshoz, hogy a fogyasztók jelentős része nem érti a minőségét megőrzi címkét, és az azon látható dátum után automatikusan kidobja a terméket ahelyett, hogy ellenőrizné, ehető-e. Mint arról beszámoltunk, a minőség megőrzési idő azt a dátumot jelöli, amelyig az adott élelmiszer hozza a gyártó által elvárt és garantált minőséget. Ezt követően előfordulhat, hogy csökken az étel aromája vagy gyengül az íze, a dátum azonban semmiképpen nem azt jelöli, mikortól romolhat meg a termék, ezt a fogyaszthatósági idő jelzi.
 
A Food Findershez hasonló civilszervezetek megpróbálják felhasználni az üzletekben maradó, kidobásra ítélt ételeket, élelmiszerbankoknak, rászorulóknak osztják szét a termékeket. A munkájukat nehezíti, hogy a legtöbbet az elkészített salátatálakból, készételekből pazarolnak el a kiskereskedők, ezeket pedig nem lehet lefagyasztani, sőt, egyes államokban azonnal értékesíteni kell. Egyes szupermarketek komposztálással próbálják hasznosítani a nyakukon maradt élelmiszereket.