A százhatvan, különböző életkorú résztvevővel készített felmérés során a kutatók a csökkentett sótartalmú levesek kedveltségét vizsgálták. A kísérleti alanyok az első kóstoláskor jóval kevésbé kedvelték a kevésbé sós leveseket, mint a hagyományos verziókat, függetlenül azok fűszerezésétől. Ugyanakkor öt, alacsonyabb sótartalmú leves fogyasztásával eltöltött nap után a résztvevők értékelése javult, sőt, alig érezték a sótartalom-különbséget a standard és a kísérleti levesek között.
 
A kísérlet során három különböző ízesítésű paradicsomlevest kóstoltattak a résztvevőkkel: az első minta az átlagos brit fogyasztásnak megfelelő sómennyiséget tartalmazott, a másik kettőben viszont mintegy 57 százalékkal mérsékelték a sótartalmat. A két kevésbé sós leves közül az egyiket oreganóval és más fűszerekkel ízesítettek, a másikat nem. A résztvevőket csoportokra osztották aszerint, hogy mennyi sót fogyasztanak általában és milyen gyakorisággal használnak fűszereket a főzéshez. Az első alkalommal minden résztvevő alacsonyabb ízintenzitást tulajdonított a két kevésbé sós levesnek, a következő három nap során azonban a kevésbé sós, de fűszeres leves értékelése javult, míg a másik két verziót ugyanolyannak találták az alanyok, mint az első kóstoláskor.

Érdekes eredmény, hogy a résztvevők ugyan érzékelték a sótartalom különbséget az átlagos és a sima csökkentett sótartalmú leves között, a fűszeres, de kevésbé sós levest idővel ugyanolyan sósnak találták, mint a simán sós verziót. Az Eufic beszámolója szerint a következtetések alátámasztják az étellel kapcsolatos neofóbia létezését: eszerint az emberek általában kevésbé szívesen fogyasztanak új ízekkel operáló ételeket. Az ismételt kóstolás során a résztvevők megszokták az addig szokatlan ízvilágot és emiatt jobbnak is találták, mint az első találkozáskor.
 
A kutatás fontosságát emeli, hogy az európai átlagpolgár sófogyasztása meghaladja a javasolt mennyiséget, miközben a sós ételek fogyasztásának csökkentése az agyvérzés kockázatát átlag 22, a szívroham veszélyét átlag 16 százalékkal csökkentheti. A tudatos táplálkozást nehezíti, hogy a nyugat-európaiak a teljes sómennyiség mintegy 75 százalékát feldolgozott ételekkel veszik magukhoz, ezért az élelmiszerek címkéinek ellenőrzése kulcsfontosságú. Ha egy élelmiszer 100 grammonként 1,5 grammnál több sót (0,6 grammnál több nátriumot) tartalmaz, érdemes megfontolni a vásárlást. A rejtett sófogyasztás tekintetében a fehér kenyér és a bacon mellett a készételek és a szószok a "főbűnösök".

A veseproblémával küzdők számára eddig is ajánlották az orvosok a só fogyasztás csökkentését, egy az Amerikai Nefrológiai Társaság ülésén bemutatott friss kutatás azonban kimutatta: a sok só egészséges embereknél is vesebetegségek kialakulásához vezethet.
 
A több mint félmillió résztevővel végzett kísérlet szerint azok, akik napi 4,7 grammnál több sót fogyasztanak, nagyobb eséllyel szorulnak dialízisre életük egy későbbi szakaszában. Az amerikai egészségügyi hatóságok egészséges emberek esetében maximum napi 2,3 gramm só fogyasztását javasolják, ugyanakkor a vesebetegségben szenvedők, a cukorbetegek és az 50 év felettiek számára az ajánlott napi adag maximum 1,5 gramm. Ehhez képest egy átlag-amerikai naponta 3,4 gramm sót fogyaszt naponta.

A helyzeten a sómonitorozás is segíthet: friss kutatások szerint a körülbelül 40 dolláros költségű (9 700 forint) só-érzékelők otthoni használata megkönnyíti a sófogyasztás csökkentését. Ezek az eszközök úgy működnek, mint egy kutató szonda; az ételbe mártva elemzik annak összetételét és kimutatják a sótartalmát. Ezek az eszközök a hazai lakossági piac számára egyelőre csak korlátozottan érhetőek el, de a gyártási költségek csökkenésével a helyzet várhatóan változni fog.