A következő évben többtucat budapesti és vidéki cukrászda vette fel kínálatába a macaront a nagy érdeklődés miatt. Már az első Macaron Napon hangsúlyos szerepet kapott a programelemként megrendezett macaron verseny, amelynek keretében minden kiállító és több, mint 10 házi macaron készítő (tehát nem cukrászda) macaronjait értékelte egy három tagú zsűri (Mautner Zsófia, Kiss Mariann, Laurent Vandenameele).
 
A forgatagban, ahogy szokás, feltűnik majd néhány guru, s néhány celeb is. Ámbár fontosabb, hogy a Magyar Élelmiszerbank Egyesület is részese a rendezvénynek, ráadásul felfogható az egész a francia és a magyar kultúra- és gasztronómia újabb találkozásának.
 
A macaron eredetét tekintve olasz csemege. Velence környékén, a 14. században kóstolták először. A habcsókszerű finomság jellegzetessége, hogy apró, tojásfehérjéből és darált mandulából készülő nassolni való. Napjainkban azonban nem is annyira Itália csodája, sokkal inkább Franciaország, legfőképpen Párizs egyik kedvenc harapnivalója.

Elképesztő kreációk születnek. Pierre Hermé például olívaolajas-vaníliás macaront készített, amiért lelkesedtek a BBC Good Food ítészei. Léteznek toplisták is a témában, immár itthon is. A Spazio Caffe Manuel vezetett még néhány órája, de a helyzet változhat bármikor. Egyébiránt a macaron-napra benevezett a Gundel étterem, a Gerbeaud és a Daubner cukrászda is. Szóval, a patinás honi gasztronómiai „szentélyek” sem érik be pusztán a magyaros habcsókkal…
 
A szakemberek úgy tartják, itthon nagyjából két éve tört ki a macaron-láz. A sütemény készítésének már-már kőbe vésett szabályai vannak. Az igazi macaron általában 3 centi átmérőjű korongot formáz, légies, a külső kérge finoman roppan, de éppen csak annyira, hogy hamarost a töltelék mennyei ízeire koncentrálhasson a nassoló delikvens. Alapszabály az is, hogy a jó macaron se nem ragacsos, se nem émelyítően édes. Amúgy estefelé a legjobb hazai terméket díjazni is fogják a zsűri tagjai.