A téli időjárási körülményekhez készített mintázat rontja a komfortérzetet nyáron, hiszen a strukturált blokkszerkezet, ami az abroncs vonóerő átviteli szerepét hivatott betölteni zord időjárási körülmények között, nyáron a zajszintet zavaró mértékűre növelheti. Sőt, ez a futófelület kialakítás rosszabb irányíthatóságot és fékezhetőséget eredményez a nyári időjárási körülmények között.
 
Az sem jó válasz a szövetség szerint, hogy sok autós azt mondja, nem használja extrém körülmények között autóját, mint például télen havas hegyi utakon, vagyis nem kell az évszakhoz illő abroncs. Ez azért rossz érvelés, mert bármikor adódhat olyan helyzet, amikor nincs mérlegelési lehetőség, az autós egyszerűen belesodródik a nem várt helyzetbe, akkor pedig egy rosszul megválasztott abroncs könnyen balesetet is okozhat.
 
Tesztek bizonyítják, hogy szélsőséges körülmények között nem működik úgy egy négy évszakos abroncs, mint az adott szezonra tervezett abroncs, de átlagosnak tekinthető viszonyok között is vannak gyenge pontjai. Ilyen például a vizes úton történő fékezés és kanyarstabilitás vagy a jégen elindulás.
 
A négy évszakos abroncsváltozatok legfontosabb érve a költség, azaz, hogy egy garnitúra gumiabronccsal, sokkal jobban jönnek ki anyagilag, mintha állandóan cserélgetnének kettőt. Ha abból indulunk ki, hogy egy autósnak két szett abroncsa van, akkor nagyon egyszerű kiszámolni a kilométerenkénti költséget: ez mindössze kettő szezonális csere árával lesz több, mivel a két garnitúra kétszer akkora futásteljesítményt is jelent. Így, évi 30 000 kilométeres futást feltételezve, kilométerenként legfeljebb 0,5 forinttal nőnek az üzemben tartási költségek külön téli és nyári gumiabroncs használatával.