Az Uniós jog értelmében minden élelmiszer-adalékanyagot engedélyezni kell, mielőtt az élelmiszerekben fel lehetne használni azokat. Egy élelmiszer-adalékanyag csak akkor engedélyezhető, ha a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján a javasolt felhasználási mennyiségben nem jelent veszélyt a fogyasztók egészségére. Egyúttal meg kell lennie az adalékanyaggal kapcsolatos technológiai szükségletnek is, amelyet más eszközökkel nem lehet megoldani. Egy új adalékanyag engedélyezése érdekében a kérelmezőnek az Európai Bizottsághoz egy hivatalos kérvényt, majd az EFSA-hoz egy részletes kérelmet kell benyújtania.
 
Az EFSA egy független tudományos testület, amely áttekinti az összes lényeges, adalékanyaggal kapcsolatos vizsgálatot (adatok a mérgezőségről, emberi expozíciós vizsgálatok, stb.) és véleményezi az adalékanyag várható felhasználási körülményeinek biztonságosságát. Amint ezt a véleményt közzéteszik, az Európai Bizottság és valamennyi Uniós Tagállam szakértői figyelembe veszik és döntenek arról, hogy használatát engedélyezni kell-e az EU-ban. Ha a döntés kedvező, a kérelem továbbkerül az Európa Tanács és az Európa Parlament elé (annak érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljen az uniós jogszabályoknak), mielőtt az adalékanyagot végül engedélyezik és rákerül az EU által jóváhagyott adalékanyagok listájára A listát a 1129/2011 sz. (EU) bizottsági rendeletben tették közzé.
 
Az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok E-számot kapnak. Ezekkel egyszerűsítik az anyagok gyakran összetett kémiai megnevezését a címkéken. A címkén az adalékanyagot funkcionális osztályának neve szerint kell jelölni, amelyet egyedi neve vagy E-száma követ, pl: „édesítőszer: aszpartám” vagy „édesítőszer: E951”. Így az E szám garanciát jelent arra, hogy az adalékanyag sikeresen ment át az EFSA és az európai szabályozók alapos vizsgálatán.
 
Sok száz adalékanyag létezik, azonban csak azok (és csak a megjelölt feltételek mellett) használhatók fel, amelyek szerepelnek az EU által jóváhagyott adalékanyagok listáján.3 Néhány élelmiszer-adalékanyag, mint pl. a tejsav (E270) és a citromsav (E330), majdnem minden feldolgozott élelmi termékben felhasználható, míg másoknak, mint pl. a natamycinnek (E235) korlátozottabb a felhasználása. Utóbbit tartósítószerként csak a sajtok és szárazkolbászok felületkezelésénél lehet felhasználni.

Bár az EU-ban jelenleg használatban lévő összes élelmiszer-adalékanyagot teljes körűen értékeltek és az élelmiszerekben engedélyezett mennyiségükben biztonságosnak tekinthetők, az Európai Bizottság felkérte az EFSA-t, hogy módszeresen értékeljen újra minden olyan adalékanyagot, amelyet 2009. január 20. előtt engedélyeztek. Számos eredeti értékelésre évtizedekkel ezelőtt került sor, ezért indokoltnak tartották az egyes adalékanyagokat újravizsgálni a legfrissebb tudományos információk fényében.1 A Bizottság arra fogja használni ezt a lehetőséget, hogy eldöntse vajon szükséges-e az egyes élelmiszer adalékanyagok jelenlegi használati feltételeinek felülvizsgálata, pl. a megengedhető napi beviteli értékének (ADI) megváltoztatása.4 Amennyiben szükségesnek ítélik, lehetőség van egy adalékanyag teljes eltávolítására az engedélyezettek listájáról.

Az értékelések rangsorolása érdekében, egyedi feltételrendszer használatával (pl. az utolsó értékelés óta eltelt idő, az új adatok hozzáférhetősége, a felhasználás mértéke), egy, az engedélyezett élelmiszer adalékanyagokat újraértékelő programot indítottak. Hatékonysági és gyakorlati okokból, ahol lehet, az értékeléseket funkcionális osztályok szerint (pl. tartósítószerek, antioxidánsok) fogják lefolytatni.5 Az EFSA feladata, hogy megvizsgálja az eredeti véleményt és a teljes dokumentációt, a Bizottság és a Tagállamok által benyújtott kiegészítő adatokat, és tárgyhoz tartozó bármilyen más, az utolsó értékelés óta közzétett irodalmat. Az EFSA támogatása érdekében „nyilvános felhívásokat” is közzétesznek információkért, melyekben minden megfontolásra érdemes, vonatkozó adatot bekérnek.