A jelenlegi differenciálás megszűntével a nők esetében a biztosítók nem tudnak majd a nőkre vonatkozó, kedvezőbb statisztikai mutatókkal kalkulálni. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a szabályozás a korábban megkötött szerződések feltételein nem fog változtatni, habár azok módosításakor már igen, így igen valószínű, hogy a nők számára egyáltalán nem lesz kifizetődő például régi szerződéseiken változtatni, sokkal inkább új szerződést kötni a meglévő mellé.
 
Egészen mostanáig a „nem” az egyik legfontosabb kockázat-elbírálási szempont volt a biztosítási gyakorlatban. A férfiak halálozási kockázata például 70 éves korig több mint duplája a nőkének, és az egészségbiztosítási kockázatok is sok területen hasonló eltérést mutatnak. Ezt figyelembe véve a biztosítók képesek voltak a nőknek kedvezőbb díjú termékeket kínálni, mint a férfiaknak, ami jelenleg hozzávetőleg mintegy kétszeres eltérést jelent a biztosítási díjakban – közölte Paál Zoltán, a Magyar Biztosítók Szövetsége Életbiztosítási Tagozatának elnöke.
 
„Magyarországon a „nem”, mint kockázat-elbírálási szempont főleg az élet- és személybiztosítások területén, ezen termékek árazásánál tölt be fontos szerepet – húzta alá Paál Zoltán. Helyettesíteni csak olyan, sokkal esetlegesebb, „változékonyabb” tényezőkkel lehetséges, mint a lakóhely, a táplálkozás vagy például a jellemző szabadidős tevékenység. Ezekkel kapcsolatban jóval kevesebb statisztikai adat áll rendelkezésre, és mivel e sajátosságok sokkal inkább a „privát szférába” tartoznak, az ezekre való rákérdezés az ügyfelek egy részénél akár komoly ellenérzéseket is kelthet.
 
A kötelezően előírt uniszex díjak így várhatóan éppen a kisebb kockázatú ügyfeleket fogják a biztosításoktól eltántorítani, vagyis a biztosítási csoportok kockázata nőni fog, ami várhatóan magasabb tartalékképzési kötelezettséget is szükségessé tesz majd. Emellett az átállás jelentős plusz feladatokat is ró a biztosító társaságokra.

„Az egyenlő bánásmódra vonatkozó irányelv - a közvélekedéssel ellentétben - nem kifejezetten biztosító-specifikus szabályként született. Sőt, a nyomós szakmai indokokra tekintettel hosszú évekig kivételként lehetővé tette a biztosítók számára, hogy a ’nem’-et továbbra is differenciáló tényezőként alkalmazhassák – magyarázza Lencsés Katalin, a MABISZ Életbiztosítási Tagozatának vezetője, hozzátéve, hogy a biztosítók is hibásak abban, hogy a gender direktíva végeredményben a biztosítókra is érvényt szerzett, hiszen „ellógták a konzultációs időszakot”, miután maguk sem gondolták komolyan, hogy egy ilyen döntés megszülethet.
 
Az Európai Bíróság opt-out szabályt felülbíráló, 2011-es döntése sem e gyakorlat jogosságát vonta kétségbe, csupán a jogszabály megalkotásának technikáját kifogásolta. Mégis, bár az EU mind a 27 tagállama élt az opt-out lehetőségével az életbiztosítások esetében, decemberben minden tagországban, így Magyarországon is be kell vezetni az uniszex árazást. Mindez komoly tanulságot kell hogy jelentsen az uniós döntéshozók számára.
 
A Bíróság 2011. márciusi döntése után – főként a brit sajtó is feléledt, sőt az Európai Parlament is tárgyalni kezdte az ügyet, melynek során maga a raportőr is jelezte az EP felé, hogy az új szabályok pont a nőknek lesz rossz.

„Az egyenlő bánásmód elvének ilyen jellegű értelmezése paradox módon a legtöbb biztosítási ágazatban a nőket érinti majd hátrányosan, és a kockázatok és költségek növekedése miatt társadalmi szinten is veszteséget okoz – mutat rá Banyár József, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöki főtanácsadója. A neme szerinti megkülönböztetett árazás tiltása kvázi kötelező redisztribúciónak is felfogható, ahol a nőket arra kötelezik, hogy ők finanszírozzák a férfiak biztosításának egy részét.
 
Ezek a negatív hatások azonban eltörpülnek az életkor szerinti differenciálási tilalom esetleges bevezetésének következményei mellett, amelyek egyértelműen a jelenlegi életbiztosítások végét jelentenék az Európai Unióban.”