Nemrég ismét kezelésbe vettem a Daciát. Sokáig nyűttem, de a Dusteren nemigen találni fogást. Budapestről egyenesen Triesztbe autózni egy éjszaka alatt, majd megérkezni, gyönyörűség. Főképp kora reggel az elővárosi részre, ahol a kanyargós főutcán ilyentájt már nagy a nyüzsgés – önfeledten kávéznak, croissanoznak a helybéliek. A dombtetőről a kocsiszínbe leguruló-betérő villamos látványa akkor a legkülönlegesebb, mikor az emberfia a garázs túloldalán ücsörög, hisz’ a remizben szabad feketézni!
 
Húszpercnyi autózás után a „fejedelmi” Trieszt fogad. Mélykék tengervíz akár nyáron, akár ősszel. Sziklaszirtek, sirályhad és a hírneves Miramare-kastély a Grignano-öbölben. Egykoron Habsburg Miksa főherceg, továbbá Sissi királyné, napjainkban – legalábbis részint – a WWF őrzött-védett paradicsoma. A kastélykertben a világ minden részéről odatelepített növényritkaságok burjánzanak, valamint ott magasodik a Novara-zászlóshajó maradványaiból készült kereszt. (Ezzel a hajóval indult útnak Miksa, hogy Mexikó császára legyen.)

A kikötőváros tiszteletet parancsoló szirtjeitől nem messze Grado vár. Úgy mondják: a kis Velence. Ókori romokkal, vonzó tengerparttal, mólóval, kávéházakkal, éttermekkel, borozókkal, kikötőkkel, sikátorokkal, „callékkal”. Az benne az igazán szép, hogy jöhetnek-mehetnek a turisták, az örökös nyüzsgés a gradóiakat láthatóan nem zavarja, ők a maguk ritmusában élik életüket, nyitott ablakoknál. Olaszosan.
 
E kisváros lényegében egy kanyargó kanális köré szerveződött. A vízfelületen példás rendben sorakoznak a parthoz csomózott jachtok, vízitaxik, halászhajók, bárkák és csónakok. Itt azonban minden előttünk zajlik, minden hajónak feltűnőre pingált neve, története van és minden „kapitánynak” külön meséje, amit szívesen megoszt bárkivel. Amíg Trieszt a vízi közlekedés mamutjait szolgálja, addig Grado a hétköznapi hősöké. Érdemes a hajók neveit külön is böngészni, mert szórakoztató a felhozatal: ringatózik itt Banana Joe, Sissi, Titti, Nadia, Champagne, Ubriachezza (értsd: Részeges), Pista („Táncparkett”), Key Largo, no és kis Velence garantáltan legkisebb tengerjárója, Lilly.
 
A városka „lelke”, szakrális centruma a Campo Dei Patriarchi tér, ahol a kora-keresztény világ éppúgy megelevenedik, miként a barokk pompa. Amott a 6. századi Sant’Eufemia bazilikában eredeti mozaikpadlókon lépkedhetünk, s a harangtorony a 15. század szülötte. Emitt, a Santa Maria delle Grazie-ben már a 17. század építészete kap nagyobb hangsúlyt. A sikátorok között járva-kelve amúgy az embernek az az érzése támad, mintha erre „forgatták” volna a Süsüt, hisz’ a Csukás-féle sárkánymese televíziós változatában Grado-t idéző, olykor élénkszínű, egy-kétemeletes házikókból volt a legtöbb, ahol a báblakók szintén nagy robajjal csapkodták le-fel a zsalugátereket.

A Trieszt-környéki kalandozásokból még két helyszínt tilos kihagyni. Az egyik Aquileia, a másik Lipica, Szlovéniában. (A harmadik, ha nem is feltétlenül vidám program: átkelni békés körülmények között az Isonzó-folyón…) Aquileia a római birodalom egyik leggazdagabb városa volt. A történelemben földközi-tengeri nyitott kereskedelmi központként játszott kulcsszerepet. Ismert úgy is, mint a borostyánkőből készült finom megmunkálású gyűrűk, függők, orsóbotok és amulettek hazája.
 
Lipica pediglen szintén legendás szeglete a térségnek, és az egykori Osztrák-Magyar Monarchiának is, ahol a Bécsi Spanyol Lovasiskola alapíttatott, s ahol császári parádékra, bemutatókra csakis lipicai lovat illett megnyergelni. Maga a gyönyörűséges, jobbára hófehér paripáknak otthont adó falu festői völgyben fekszik, Divaca és Sezana között. Kirándulóhelynek is megteszi, noha ma már golfparadicsomként szintén híres. (Kaszinója is kedvelt turisztikai célpont.) Persze, ildomosabb itt a lovakra koncentrálni, „akik” nemcsak meseszépek, de meglepően békések. Hozzászoktak az emberek közelségéhez. Állják a sörénykócolást!
 
Útinaplónk végére érve néhány szó a családi vakációkhoz is ideális gépezetről. Mindenekelőtt egy napjainkban perdöntő információ: a Duster dízelváltozata ahhoz képest, hogy mekkora, kitűnően fogyaszt! Ez a teszt voltaképpen azért született, hogy igazolja, avagy cáfolja: a reklámokban hallható-olvasható csábos üzeneteknek van-e egyáltalán valóságalapjuk hosszútávon, hegyen-völgyön, tengerparton kajtatva. A felelet egyértelmű: bizony, hogy van!
 
Nem mellékesen a járgány hangolása is jól sikerült: aszfalton igen stabilnak hat, de földúton sincs vele gond. A fék pontos. Az erőforrás is példásan teljesít – oké, azért az induláskor dőreség lenne repülőstartot elvárni. S ami szintúgy nem lényegtelen tudnivaló, a Dacia meglepően komfortos „arcát” mutatja ez esetben. Odabent nyugodtan lehet terpeszkedni. Lábtér, fejtér dolgában jól áll a szekér. A kocsi 210 milliméteres hasmagassága imponáló. A csomagtartó térfogata: 408 liter, ráadásul bővíthető, alakítható a raktér. A statisztika szerint már a magyar piacon is a tíz legnépszerűbb típus közé furakodott a Duster. Kezdőára: 2.700.000 Forint – itt és most, 2012 októberében…