Néhány évvel ezelőtt egy németországi kutatás részeként felmérést végeztek, hogy az egyre bonyolultabb, egyre több felhasználási, beállítási lehetőséget kínáló telefonok szolgáltatásaiból mennyit használnak igazán a telefontulajdonosok. Talán nem meglepő az eredmény, igen keveset. Ezt a megállapítást több ok is magyarázza. Egyfelől a telefonok tulajdonosai nem is ismerik a szolgáltatások zömét, nem ismerik az egyre több, szinte megfejthetetlen rövidítés mögé bújt szolgáltatást, lehetőséget, és igen sok esetben magát a telefont sem. Jó esetben az alapvető konfigurációs beállításokkal megelégednek, és még az sem biztos, hogy azt maguk állítják be. Vannak, akik ugyan tudják, hogy mi mindenre képes a telefonjuk, de nincs rá igényük, hogy az extra szolgáltatásokat használják, tehát ők sem bíbelődnek túl sokat a telefonjukkal. Aztán vannak, akik – mondjuk életkori sajátosságok miatt – nem is akarnak mást, csak telefonálni, esetleg egy SMS-t küldeni, de inkább fogadni, viszont szeretnék látni a billentyűket, a kijelzőt.
A fentebb említett, nem elhanyagolható nagyságú rétegnek találták ki az úgynevezett buta mobilokat. Ami azt illeti, a tudós feltalálóknak nem nagyon kellett törni a fejüket, hiszen nem kell régészeti feltárásokat végezni ahhoz, hogy megállapítsuk, 15–20 éve még minden mobiltelefon buta volt. Szép nagyok és jó nehezek voltak, nem tudtak az égvilágon semmit, „csak” telefonálni lehetett velük, ill. SMS-t lehetett írni, jó esetben mutatta az időt is. (Talán vannak tisztelt olvasóink között olyanok is, akik még emlékeznek a mai szemmel mobilnak alig nevezhető Westel 450-es analóg mobilhálózat készülékeire, ezekkel éppen csak telefonálni lehetett, de a mozgatásukhoz nem ártott némi segédszemélyzet sem. Hasonlókat lehet néha látni a 70-es, 80-as évek amerikai mozijaiban, leginkább mint autóba épített készülékeket.)

Tehát nem volt nehéz feltalálni a buta mobilt, inkább nehéz lehetett felismerni az igényt, hiszen évek óta minden arról szól, hogy hogyan lehet minél több okosságot, minél kisebb és könnyebb készülékbe szuszakolni, akár annak árán is, hogy már korai felnőttkorban is nagyító kelljen a billentyűzet leolvasásához. Persze jöttek az érintőképernyők, kiküszöbölendő ezt a problémát, de erről majd máskor.
Miután az ún. okostelefon irányába indult el a fejlesztés és főleg a marketing, kicsit lassan látták be a gyártók, hogy ha még nagyobb eladásokat szeretnének produkálni, akkor bizony a nyilván kevésbé jó üzletnek számító buta telefonokat sem kéne elhanyagolni.
Ezt a felismerést a hazai forgalmazók eddig csak mérsékelten tették magukévá, finoman szólva csekély a kínálat.
A buta telefon iskolapéldája egyébként az itthon pillanatnyilag nem forgalmazott holland gyártó – bizonyos John Doe – „John telefonja” (John’s Phone) néven futó produktuma. Leírása szerint ez jelenleg a világ legegyszerűbb telefonja, amit ugyan nehéz ellenőrizni, de elég valószínűnek tűnik az állítás. A készüléken 14 nyomógomb van (számok 0–9-ig, #, *, felvesz, letesz), az oldalán egy be-ki kapcsoló, egy csengetés- és egy hangerő-szabályozó. Se kijelző, se semmi egyéb, leszámítva a töltő- és fülhallgató-csatlakoztatási lehetőséget. Mondhatni minimalista kivitel, egyáltalán nem minimalista árért. Átszámítva úgy 20 000 Ft körül mozog az ára, viszont kártyafüggetlen, és a gyártó szerint a világ összes mobilszolgáltatójával működik. Szellemes megoldás viszont a telefonkészülék „telefonkönyve”. Némi felárért mellékelnek egy tollat és egy kis papírt. (Nem vicc!)

A hazai kínálatban szereplő készülékek inkább a mobilozás kezdeti időszakára emlékeztető darabokat jelentenek. Talán kevésbé robusztusak, könnyebbek, mechanikailag talán gyengébbek is, és valóban viszonylag egyszerűek. Legalábbis a ma átlagosnak mondott mobilokhoz képest.
Elsőként egy kuriózumot mutatunk be. A T-Mobile által forgalmazott Huawei ETS3023 típusú készüléket. Ez formáját tekintve szinte megszólalásig azonos egy hagyományos vezetékes asztali készülékkel, de nem az, hiszen a mobilhálózathoz kapcsolódva működik. Könnyen kezelhető és az SMS-küldés, -fogadás funkción kívül szinte semmit nem tud. Telefonálni azért lehet vele. (Domino csomaggal 13 291 Ft)
Miután nem definiált pontosan, hogy mi is az a buta telefon (ahogy az okostelefon is kicsit cseppfolyós definícióval bír), én mindenképpen ide sorolnám a T-Mobile és a Telenor által is forgalmazott Emporia Talk Premium készüléket. Extra nagy billentyűivel kimondottan az idősebb korosztályt célozták meg. Mint ahogy az extra hangos csengőhangok is ezt a célt szolgálják. Jó ötlet a beépített zseblámpa is. Amúgy a készülék – szerencsére – kevés egyéb extra funkcióval bír. Jól áttekinthető, egyszerű készülék, jól olvasható kijelzővel és méretes nyomógombokkal. (Domino csomaggal 16 241 Ft)
Néhány plusz funkcióval kiegészítve ugyan, de még mindig ugyanez a kategória az Emporia Elegance készülék. Szintén nagy billentyűk, jól olvasható kijelző, egyszerű kezelhetőség. (Domino csomaggal 23 990 Ft)
Lehet, hogy kicsit önkényes a besorolás, de talán még ebbe a kategóriába tartozik a Nokia készülékek 1-gyel kezdődő sorozata. Bár már a legegyszerűbbek egyike (1616) is tartalmaz valutaváltót, ébresztőt, számológépet, de még mindig egyszerű a menürendszere, jól látható a kijelzője, jó méretűek a nyomógombok. (Domino csomaggal 9491 Ft)
A Nokia egyébként más készülékkel is versenyben van a buta telefon kategóriában. Az előbb említetthez hasonló a C1-2 elnevezésű mobil. Legkedvezőbb áron a Telenornál találtam rá, ahol különböző tarifacsomagokkal akár 5980 Ft-ért is hozzá lehet jutni.
Több helyen is lehet találkozni az LG GS101 típusú készülékével, amelyik szintén bőven a buta telefon kategóriába sorolható, bár a billentyűzetét tekintve talán mégsem az idősebbeknek szánták, így inkább az olcsó, egyszerű telefon kategóriát erősítheti.
Utolsó bemutatandó darabunk talán a legerősebb tagja az itthoni mezőnynek, majdnem olyan buta, mint a legelején említett John’s Phone, de a ZTE S202 rendelkezik kijelzővel és képes a polifonikus csengőhangok megszólaltatására. Ezen sincs több billentyű, és amik vannak, azok szép nagyok, könnyen kezelhetők. A Vodafone Vitamax csomaggal 11 990 Ft-ért árulja, de máshol is kapható.
Rövid ismertetőnkben nincs lehetőségünk bemutatni az összes buta telefonnak minősíthető készüléket, hiszen a nagyobb áruházláncoktól kezdve a piaci árusok között megbúvó mobilkereskedőkig számtalan helyen tűnnek fel ilyen készülékek, így a választék és az aktuális kínálat szinte feltérképezhetetlen.