Ha a publikált adatot az elmúlt 25 év hazai áralakulásának tükrében vizsgáljuk örülnünk kell, hisz az átlagban 13 százalékos éves pénzromláshoz képest a 4,1 százalék kitűnő eredménynek számít, különösképp, hogy 1985 óta gyakorlatilag csak két olyan év volt, mikor ennél alacsonyabb volt az áremelkedés üteme.

Az infláció ugyanakkor nem csak egy önmagában értelmezendő szám, de fontos mutató az egyes országok gazdasági folyamatainak elemzésére. Ha a magyar inflációt a legfontosabb gazdasági partnereinknek (és versenytársainknak) számító Európai Uniós tagországok adataihoz viszonyítjuk az érték koránt sem tekinthető ilyen jónak. Az euró övezet tagállamaiban ugyanis februárban mindössze 2,4%, a hazánkat is magában foglaló EU27 országokban pedig 2,8% volt az éves átlagos pénzromlási ütem. A 27 tagország között infláció tekintetében Magyarország holtversenyben Görögországgal a 23-24. helyen áll, a miénknél magasabb pénzromlási ütemet a statisztikusok csak Bulgáriában (4,6%), Észtországban (5,5%), Romániában (7,6%) regisztráltak.

Egyelőre a Maastrichti kritériumoknak sem felelünk meg. Az euró csatlakozás előszobájaként emlegetett feltételrendszer a pénzromlás tekintetében a három legkisebb mutatóval bíró tagország inflációjának számtani átlagát maximum 1,5 százalékkal meghaladó áremelkedési ütemet tolerál, mely jelenleg 2,8%. Tény ugyanakkor, hogy ennek a feltételnek az amúgy már euróval fizető 17 ország közül 10 tagállam sem képes megfelelni. Ez ugyanakkor koránt sem mentség, sőt rossz hír. Az infláció ugyanis az euró zónában egyértelmű emelkedést mutat, az elmúlt 4 hónapban 1,9 százalékról indulva hónapról hónapra magasabb értékre kapaszkodott. Miért baj ez? Mivel a magyar külkereskedelmi behozatal 69 százaléka az EU tagországokból származik biztosak lehetünk abban, hogy a hazai pénzromlást eddig vezető élelmiszer (7,4%), háztartási energia (7,0%) és üzemanyag (6,2%) árrobbanás mellé az EU-ból „importált” infláció is hamarosan felzárkózik. Különösképp, ha -mint azt az Európai Központi Bank a közelmúltban nyilvánvalóvá tette- megkezdődik a kamatemelési ciklus az euró övezetben, ez ugyanis nem csak az itt előállított termékek termelői árának emelkedésén keresztül gyakorol hatást a magyar pénzromlásra, de a kamatkülönbség csökkenése miatt meggyengülő forintárfolyam is az importár, ezáltal infláció növekedése irányába hat.

Bár a statisztikában 1-2 tizednyi eltérés érdemben nem oszt és nem szoroz, az mindenesetre furcsa, hogy míg a március 11.-én kiadott hivatalos KSH inflációs jelentés 4,1 százalékpontos hazai februári pénzromlásról tudósított, a szintén a magyar statisztikai hivatal adatait felhasználó Eurostat március 16.-i hivatalos kommunikéjében ugyan erre az időszakra 4,2 százalékpontos adat szerepel.