Mint oly sokszor az adatok önmagukban nem, csak összefüggéseikben vizsgálva adnak helyes képet a valóságról.
 
Infláció
 
A kereset statisztikával azonos bázisú, januártól tavaly januárig terjedő időintervallumban a KSH 4 százalékos árromlást regisztrált. Ebből következően a 3,3 százalékos nettó bérnövekedés valójában 0,7 százalékos reálbér csökkenésnek felel meg, mely a 139.619 forintos átlagos havi nettó keresetre vetítve éves szinten tízezer forintot meghaladó vásárlóérték romlást jelent. Ez különösképp annak fényében meglepő, hogy a vizsgált időszakban a személyi jövedelemadó (igaz továbbra is szuperbruttó alapra vetítve) 16 százalékra csökkent. Az elvárhatónál kisebb reálbér pozíció javulás valószínűleg az SZJA változás hatását számtalan esetben semlegesítő, az adójóváírás havi maximumát 3000 forinttal csökkentő és az alkalmazott által fizetendő nyugdíjjárulékot fél százalékkal növelő jogszabályváltozásoknak tudható be. Az igazsághoz tartozik ugyanakkor, hogy a statisztikai adatok a gyermekesek számára komoly adómegtakarítást jelentő gyermekek utáni adókedvezménnyel nem számol, pedig közel másfél millió család esetében ez az intézkedés számottevően javíthatott a jövedelmi pozíción.
 
„Átlagos” furcsaságok
 
A most közzétett statisztika 2 millió 620 ezer munkavállaló adatai alapján készült. Ezek hetven százaléka a versenyszférában tevékenykedik, melynek kereseti kilátásai (213767 Ft bruttó bér) jobbak az országos átlagnál. De micsoda eltéréssel! Míg a munkavállalók több mint kétharmadát jelentő fizikai dolgozók bérjegyzékén januárban mindössze 139.844 Forint szerepelt (+5%), addig a 38 százaléknyi szellemi munkát végző alkalmazott átlagbére 329,242 Forintra rúgott, mely +11% növekmény tavaly januárhoz képest. Valamelyest torzítja (ezáltal magyarázhatja) ugyanakkor a határozott növekedést mutató adatokat, hogy a nagyobb fizetésű dolgozók számára kedvező adóváltozások miatt tavaly év végén számos versenyszférában működő cég döntött úgy, hogy a 2010 évi jutalmak kifizetését idén január-februárra halasztja.
 
Állami emlőkön
 
A közszféra létszáma mindeközben 5,4 százalékkal, bruttó bére 12,5 százalékkal csökkent éves viszonylatban, így az itt dolgozó 695 ezer ember keresete lefelé húzta az országos átlagot. Közvetlenül nem érintett állampolgárként első pillantásra a csökkenés persze kedvező folyamatnak tűnhet, hisz a bürokrácia leépítését, azaz az olcsóbb, hatékonyabb állam létrejöttét ígéri. Kissé mélyebbre ásva az adatokban ugyanakkor kiderül, hogy egyelőre nem erről van szó. A közigazgatásban dolgozók közel negyvenezer fős csökkenése ugyanis elsősorban a tavalyi közfoglalkoztatási programok kifutásának köszönhető, melynek következtében a 2010-ben havi átlagban 85 ezer főt foglalkoztató szociális foglalkoztatás létszáma januárban töredékére csökkent. (a munkanélküliségi ráta nem utolsó sorban ezért ugrott fel 4 tized százalékkal januárban 11,2 százalékra.) A közfoglalkoztatás nélkül számolt közigazgatási létszám (682 ezer fő) viszont gyakorlatilag nem változott, igaz a kereseti pozíció–elsősorban a korábban megszokott jutalmak és 13. havi bér megszűntetése miatt- ebben az összehasonlításban is számottevően (-16%) romlott.