Januárban került napvilágra, hogy 2012-ben 1600 tonna lóhússal kevert marhahústartalmú fagyasztott készétel került forgalomba az Európai Unióban. Ebből Magyarországra tavaly nyáron került 10 kg Írországból származó hamburgerpogácsa, amit a megrendelő büféjében már elfogyasztottak.
 
A hír kirobbanása óta a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) folyamatosan vizsgálja a magyar kereskedelemben kapható előrecsomagolt, félkész termékeket (lasagne, húspogácsa, húsgolyó), darált húst és nyers marhahúst, de lóhúst egyik mintában sem mutattak ki.
 
Szögezzük le: élelmiszerhamisítási ügyről van szó, hiszen lóhúst adtak el marhahús néven. De mi a különbség hús és marhahús között? Zsarnóczay Gabriella szerint „táplálkozásbiológiai szempontból a lóhús kedvezőbb összetételű.” (lásd a MÉTE által összeállított,  alábbi táblázatot)

A lóhús fehérjetartalma nagyobb, mint a marhahús különböző részeié, ugyanakkor zsírtartalma jóval kisebb, így az energiatartalma is. Vagyis ideális a diétázók és fogyni vágyók számára. „Szénhidráttartalma (cukor) nagyobb, ezért íze édeskés, valamint vastartalma öt-hatszorosa a marhahúsnak. Ez pedig a vérszegény fogyasztók számára kedvező. Színe – miután vastartalma nagy – sötétebb, mint a marhahúsé” – olvasható az egyesület közleményében.
 
Zsarnóczay kitér arra is, hogy: a lóhús állománya tömöttebb, rostosabb a kisebb zsírtartalom miatt, valamint azért is, mert a ló többet és gyorsabban mozog, mint a szarvasmarha. Ezek értelmében tehát a marhahús kémiai összetételét a lóhússal javították (megjegyezzük, hogy a lóhús éppen ezen tulajdonságai miatt drágább, mint a marhahús).
 
Ez azonban nem mentség, hiszen a fogyasztókat megtévesztették, becsapták!

„Az élelmiszer-biztonsági és –minőségi előírások tiltják, és így is történik, hogy elhullott vagy beteg állat húsát felhasználják. A lótartásra (vágási) ugyanazok az állategészségügyi szabályok érvényesek, mint a sertésekre, marhákra. Tilos hormonokkal etetni, és antibiotikumos kezelés után ki kell várni a megfelelő időt. A lóhús, mint minden egyéb húshasznú állat húsa megfelelő vágási körülmények között mikrobiológiailag megfelelő, amely feltételeket a vágási folyamatnál jelenlévő hatósági állatorvos ellenőriz.
 
Az állat levágásakor leáll az állat vérkeringése, megszűnik az oxigénszállítás, beindulnak a bomlási folyamatok. Ezek egyben a hús érését is jelentik, melyek során a vágástól számított 1 nap után a hús technológiai, konyhatechnikai felhasználása javul. Ez az előnyös hatású húsérés az állatfajtól függően 1-2 naptól, akár a 2-3 hétig is tart. Természetesen ezen idő alatt a hús mikrobiológiai állapota is változik, azonban megfelelő csomagolási körülmények – vákuumcsomagolás – és hőmérséklet 0-5 °C a romlási folyamatok „kézben” tarthatók – mutat rá Zsarnóczay.
 
A lóhús a nagy szénhidráttartalom miatt gyorsabban romlik, mint marhahús, azonban a romlás sebessége kisebb, mint a baromfi és halhús esetében – fűzi hozzá a szakértő. „Ennek oka, hogy a lóhús izomrostjai a marhahúshoz hasonlóan erősebbek, ellenállóbak, a mikroorganizmusok számára nehezebben átjárhatók. Nyers termékbe – ilyen a parasztkolbász is – csak kifogástalan mikrobiológiai állapotú húsalapanyagot szabad bedolgozni, mert ez nem kap hőkezelést, vagyis a bennük lévő mikrobákat nem pusztítjuk el, illetve számukat nem csökkentjük. Ezért a nyers termékek mikrobiológiai szempontból kritikusabbak, mint a hőkezelt termékek. A sózással, füstöléssel tartósított, hőkezelés nélküli húskészítmények azonban megfelelő technológiai fegyelem betartása mellett mikrobiológiailag stabil termékek, annak ellenére, hogy előállításuk során hőkezelés nem történik.”

„Ha romlott húst dolgoznak be kolbászba, az azonnal érezhető, nem nyomható el semmivel. Ráadásul az induló csíraszám nagyon nagy, így a mikrobák is sokkal gyorsabban tudnak szaporodni, mert sokan vannak. De inkább a fehérjebomlás szaga érezhető, mint amikor otthon megromlik a hús. Ez semmivel össze nem téveszthető szag. A szabvány szerinti határérték közeli mikroorganizmus-szám esetén a termék érzékszervi elváltozásai a fogyasztó számára egyértelművé teszik a termék romlottsági állapotát. Több esetben a romlásoknál elsőként az enyhe savanykás szag megjelenése jellemző.”