Január végén zárult le a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság frekvenciapályázata, melyet egy alkalmilag létrejött tisztán állami tulajdonú vállalkozásokból létrejött konzorcium nyert meg a „hagyományos” szolgáltatók előtt. A konzorcium tagjai a Magyar Posta Zrt, a Magyar Villamos Művek Zrt, a pénzügyi befektető pedig a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. Ezek a cégek közvetlenül nem foglalkoztak – sem egyenként sem együttesen – mobilszolgáltatásokkal, ehhez saját infrastruktúrájuk sincs, a piacon való aktív szereplésük, szabályozási és beruházási teendők után válik valóssá.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) januári gyorsjelentése szerint itthon a mobil hangszolgáltatások elterjedése 100 százalékos, szám szerint több mint tizenegy millió (11 661 726) előfizetés él az országban, azaz Magyarország népességének 117 százaléka rendelkezik mobil előfizetéssel. Az előfizetések aránya pedig 99,6 százalékos, ami csökkenő tendenciát mutat.
 
A szolgáltatók adatai szerint a lefedettség mindhárom meglévő szolgáltató esetén országos, egy-két kisebb különös domborzati körülményekkel rendelkező terület kivételével teljesnek mondható. Új előfizetéseket gyakorlatilag csak árukapcsolással lehet eladni, ha a meglévő mellé egy új készüléket vagy szolgáltatást adnak el, ami, így vagy úgy, de drágulást jelent a fogyasztók számára.
 
A mobilinternet területén, a már idézett hatóság gyorsjelentése szerint az előfizetések száma meghaladja a kétmilliót (2.214408 darab), amelynek 75 százaléka aktív, és valóban forgalmat is lebonyolít. Ennek a technológiának az elterjedése lassan növekszik, erősen korosztály-jellegű, illetve nagyrészt a vállalkozások használják ki. Emellett tudni kell, hogy kiegészítő szolgáltatásról beszélünk: a vezetékes szélessávú internethez ma már rendkívül alacsony áron, jó minőségű szolgáltatásokkal bárki számára elérhető.
 
A mobilinternetnek sok előnye van. Az első, hogy nem helyhez kötött, így bárhol-bármikor, ha nem is azonos minőségben igénybe lehet venni, ám – ismerjük el - drága. A klasszikus hangszolgáltatások előfizetéséhez képest magas az ára az ilyen előfizetéseknek, és különleges szolgáltatáshoz különleges magas árú készülékekre van szükség, hogy kielégíthesse azokat az igényeket, amelyekre építve megvettük a szolgáltatást.

Mindezeket figyelembe véve – a negyedik szolgáltató a fogyasztók számára nem anyagi könnyebbséget hoz, hanem olyan rejtett csábításokat, amelyekre az arra fogékony közeg mindig vevő. A piac már jelenleg is telített, így az ügyfelek számában komoly növekedés nem valószínű, az új belépők a már piacon lévők kárára terjeszkedhetnének, itt azonban nem lesz könnyű dolguk. A fogyasztók ugyanis nem szívesen váltanak szolgáltatót. Éppen ezért az új cégek, köztük az állami konzorcium sem valószínű, hogy rövidtávon jelentős piaci szereplővé válhat. Ezzel párhuzamosan az ügyfelekért folytatott verseny várhatóan még inkább áttevődik a „kütyükre.” Így elképzelhető az is, hogy a jövőben a fogyasztók előfizetés nélkül is hozzájuthatnak a legújabb készülékekhez. Az árak számottevő csökkenése és a minőség rohamos javulása nem valószínű.
 
A véleményem nem egyezik a kiírók szándékával sem, mivel ők elsősorban a lefedettség növekedését remélik az új szolgáltatótól. Számos szakértő szintén nem elsősorban az árcsökkenésben látja a váltás előnyét, hanem a technológiai változásból eredő szolgáltatás bővüléséből.

A piacbővülés más veszélyeket is hordoz magában, amelyről eddig egyetlen szakértő sem beszélt. A technológia és az annak igénybevételére alkalmas telefonok használata olyan lehetőségeket rejt magában, melyek nem kívánt forgalomnövekedéshez vezethetnek, és ez a számla akaratlan megnövekedését okozhatja. Már a jelenlegi rendszer is okoz olyan panaszokat, hogy akaratlanul elindulnak forgalomnövelő alkalmazások – például letöltések, frissítések. Ezek fogyasztói vitákat generálhatnak, amelyek – az erőviszonyok ismeretében – általában a fogyasztók vereségével zárulnak.
 
Jó tehát a verseny, jó a technológiai fejlődés, de nem biztos, hogy ez hozzájárul a fogyasztók helyzetének tömeges javulásához. Arról pedig még nem is beszéltünk, mibe kerül egy új szolgáltatónak az infrastruktúra kiépítése, és kinek? A válasz nem meglepő: állami vállalatok esetén nekünk adófizető állampolgároknak, a fogyasztóknak kerül pénzünkbe az új rendszer kiépítése.