Élelmiszer
A sztívia sem csodaszer!
– Merre tart az élelmiszeripar? – ezt kutatták az OFE szakmai napján –
2013. május 28.,
Szabó Zoltán Attila
Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) élelmiszer szakmai napját az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének emeleti dísztermében tartotta, ahol a szakemberek sorra vették a terület kihívásait, problémáit, lehetőségeit, s főként azokat a kérdéseket, amelyek a jelenkori szabályozást érintik.
dr. Morvay György, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) elnöke köszöntötte elsőként azokat az élelmiszeriparban és kereskedelemben dolgozó szakembereket, akik szeretnének minél inkább képben lenni a szabályozás területén. Dömölki Lívia, az OFE élelmiszer szakértője ezután gyakorlati tanácsokkal és amolyan útravalóval, gondolatébresztővel is szolgált, majd Szegedyné Fricz Ágnes, a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese kapott szót, aki a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet bevezetése utáni tapasztalatokról beszélt.
Napirenden a mesterséges nanoanyagok definíciója
A szakértő jelezte: az uniós szabályzás mellett itthon a jelenleg kötelezően alkalmazandó rendelkezés (2014. december 13-ig) a 19/2004. (II.20.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelete az élelmiszerek jelöléséről, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv idekapcsolódó fejezetei. A 1169/2011/EK rendelet hatálya nem terjed ki az előrecsomagolt termékek névleges mennyiségére vonatkozó szabályozásban például a betűnagyságra, ami pedig lényegi kérdés, hiszen a fogyasztó joggal várja el, hogy ne kelljen vásárláskor hosszasan silabizálni a gyártó sorait a termékéről. Az NFGM-FVM közös rendelet azonban a segítségükre sietett...
Fricz Ágnes beszámolójában arra is kitért, hogy a mesterséges nanoanyagok definícója folyamatban van. E szerint olyan mesterségesen előállított anyaggal van / lehet dolgunk, amelynek egy vagy több dimenziója 100 nm vagy annál kisebb méretű. Kiemelten foglalkozik a szaktárca a termékek csomagolásán „futó” betűk, betűsorok, táblázatok, jelzések olvashatóságával, s hogy pontosan mi kerül a vásárláskor valószínűsíthetően először feltűnő fő látómezőbe.
Még a betű szélessége is számít!
S hogy mit értenek olvashatóságon? A hivatalos válasz így szól: „a tájékoztatás fizikai megjelenése, amely a tájékoztatást vizuálisan hozzáférhetővé teszi a lakosság számára, és amelyet számos paraméter határoz meg, többek között a betűméret, a betűköz, a sorköz, a betűvonal-, vastagság, a betűszín, a betűtípus, a betűk szélességének és magasságának aránya, az anyag felülete, valamint a betűk és a háttér közötti kontraszt.”
A felelősségi körökre vonatkozó rendelkezések is egyértelműek: elsődleges felelős az az élelmiszer-vállalkozó, akinek a neve vagy égneve alatt forgalomba hozzák az élelmiszert. Ugyanakkor a lánc valamennyi tagja felelősséggel tartozik a saját hatáskörén belül a jelölési információk meglétéért és pontosságáért.
A csomagoláson feltüntetendő kötelező elemek:
– az élelmiszer neve
– összetevők
– allergének
– összetevők mennyisége
– nettó mennyiség
– minőségmegőrzési idő
– tárolási, felhasználási feltételek
– felelős élelmiszer-vállalkozás neve és címe
– származási hely
– felhasználási útmutató
– alkoholtartalom 1,2 % felett
– tápértékjelölés
A transzzsírsavak a növényi olajok hidrogénezése során keletkező vegyületek. A növényi olajok (napraforgó, repce, szója) nagy mennyiségben tartalmaznak egészséges, többszörösen telítetlen zsírsavakat, de hidrogénezésük során ezek egy része átalakul transzzsírsavvá, kedvező élettani hatásuk eltűnik. Kisebb mennyiségű transzzsírsav keletkezik akkor is, amikor növényi olajban sütünk.
A hidrogénezés célja a költséghatékonyság, az olajok így hosszabb ideig elállnak avasodás nélkül, emellett jobban bírják a fagyasztást.
Jelentés a transzzsírsavakról
A tápérték megjelölése az új elemek közé tartozik, de 2014. december 13-ig készül egy átfogó jelentés a transzzsírsavakról is, ami nyílván újabb változásokat hoz majd. Horacsek Márta, az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) osztályvezetője figyelmeztetett: az OÉTI weboldala és az Európai Bizottság weboldala (
http://ec.europa.eu/nuhclaims/) a problémás-vitatott kérdések többségére megfelelő választ ad.
Horacsek a nem engedélyezett, mégis a csomagolásokra elég sűrűn rányomtatott fals állításokat is számba vette. Nos, ilyenek például a táplálkozási ajánlásokkal ellentétes állítások, az EFSA által negatívan értékelt állítások, a további megfontolást igénylő, vagy nem kellően alátámasztott megfogalmazások, a gyógynövényekkel kapcsolatos bombasztikusnak tűnő megállapítások. Utóbbira jellemző példa, amikor bizonyos csodatévő algákról esik szó, de még a fokhagyma sem mindig ugyanolyan „hatásfokú”. Dömölki Lívia erre példát is hozott a szakmai ankéton: például tapasztalatai szerint egyáltalán nem mindegy, hogy hazai zárvatermővel van-e dolgunk, vagy a kínai társával. Ráadásul arra is akad példa, hogy a fokhagymafüzér egyik oldalán a csomagoláson egy hírneves magyarországi termőhely neve díszeleg, de ha megfordítjuk a portékát, már kiderül a turpisság, miszerint a spárgavirágúak rendjébe tartozó gyógy- és fűszernövény eme csomagja Ázsiából „utazott” hozzánk.
Természetes, de mennyire?
Amúgy a vitaminokkal és az ásványi anyagokkal kapcsolatban is van mire ügyelnie a hatóságoknak. A tápérték jelölését az OÉTI szakértője is üdvözölte. A szakmai napon – félig-meddig műsoron kívül – a sztívia jelenkori sikeréről, a jellemző túlzásokról is szó esett. Dömölki Lívia és Horacsek Márta egyetértettek abban, hogy akik azt képzelik, hogy itt valamiféle csodaszerről beszélhetünk, egy olyasfajta édesítőszerről, ami minden korábbi e téren ismert gondot megoldott, nagyot téved.
„A sztívia nem egy full-naturális, természetes anyag” – fogalmazott az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet osztályvezetője.