Élelmiszer
Veszélyesek-e a nyesedékhúsok?
2013. június 25.,
Kosár-összeállítás/SZ.Z.A.
Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) a fogyasztói kockázat tekintetében hasonlította össze a baromfi és sertés nyesedékhúsokat (az MSM technológiával készült termékeket) a nem MSM technológiával feldolgozott friss és darált hús, illetve egyéb húskészítményekkel. Mikrobiológiai szempontból nincs jelentős különbség, bár a nagy nyomás következtében az izomrostok sérülésével a mikrobák elszaporodásának kockázata növekedhet.
Az MSM és nem MSM termékek megkülönböztetésére kémiai, hisztológiai (szövettani), molekuláris, szerkezeti és áramlástani paramétereket vizsgáltak. A rendelkezésre álló adatok alapján a kalcium és (az egyelőre még nem megerősített) koleszterol koncentráció voltak egyedül azok a kémiai jellemzők, amelyek alapján az MSM termékeket a nem MSM-től meg lehetne különböztetni – informált az EKI Élelmiszerbiztonsági szemelvények.
A közölt adatok alapján azonban máris kidolgoztak egy modellt arra, hogy egy termék kalciumtartalma alapján is megállapítható legyen, hogy a termék MSM technológiával készült-e vagy sem. A 2074/2005/EK rendelet alapján, ha a termék kalciumtartalma 100 mg/100g, akkor a kidolgozott modell szerint 93,6 százalékos valószínűséggel a termék MSM.
Csupán a kalciumtartalomból kiindulva még nem lehet különbséget tenni az alacsony nyomású MSM termékek és a más módon feldolgozott húsáruk között, ezért ennek eldöntésére más, ún. validált tesztek is szükségesek. „A hisztológiai jellemzők magukba foglalják a különböző szövetek és azok változásainak mikroszkopikus megfigyelését. Utóbbi ígéretes módszernek tűnik az MSM termékek kiszűrésére, de ennek megerősítésére még további vizsgálatok szükségesek a szakértők szerint.
Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) egy átfogó program részeként jött létre annak érdekében, hogy javítsa az uniós élelmiszerbiztonságot, biztosítsa a fogyasztók jogainak magas szintű védelmét, helyreállítsa és fenntartsa az uniós élelmiszerellátásba vetett bizalmat. Feladatkörébe a következők tartoznak: élelmiszer- és takarmánybiztonság, táplálkozás, az állatok egészsége és jóléte, növényvédelem és a növények egészsége. A hatóság nyitott és átlátható módon tárgyalja az esetleges kockázatokat.