Az EP javaslatai szerint alaposabban kell ellenőrizni a hitelfelvevők hitelképességét, hogy csak azok kaphassanak hitelt, akik azt később vissza is tudják fizetni. Ez végső soron a bankok kockázatát is csökkenti, mivel megelőzhető a hitelek bedőlése.
 
Az ügyfeleknek gondolkodási időt is kell biztosítani, akiknek 14 napjuk lenne arra, hogy meggondolják magukat arról, hogy felvegyék-e a hitelt.
 
Ezenkívül a devizahitelekhez kapcsolódó kockázatokat a bankoknak is viselni kellene, és arra is lehetősége kell nyújtani, hogy a hiteltartozást az ügyfelek meghatározott szabályok mellett idő előtt visszafizethessék.
 
Az egyik javaslat szerint amennyiben a hiteles nem tudja törleszteni a hitelt, akkor a lakóingatlan szolgál fedezetül, és azon kívül további követelése nem lehet banknak. Az ilyen konstrukciókról viszont előre meg kellene egyezni az ügyfélnek és a hitelintézetnek.
 
Antolín Sanchez Presedo (szocialista, spanyol) jelentéstevő szerint a túlzott eladósodottság a válság fontos kiváltó oka volt, ezért a jelzáloghitel-piac szabályozása fontos lépés.
 
2009-ben a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelezés a 27 tagállamban elérte a 6000 milliárd eurót, ami az uniós GDP 52% ának felel meg. Az lakóingatlant tulajdonlók aránya 70%.