Emellett a portál készítői minősítik is az egyes termékeket, a tesztelés módszeréről részletes ismertetést olvashatunk az About us menüpontban. A portál egyik extra előnye a hasonló weboldalakkal szemben, hogy a részletes keresés segítségével speciális táplálkozási igényű kutyák számára is kereshetünk eledelt, például kiszűrhetjük azokat a tápokat, amelyek nem ajánlottak fogkő kialakulására hajlamos kutyáknak.
 
Aki segítséget szeretne a megfelelő eledel kiválasztásához, az kipróbálhatja a http://www.whichdogfood.co.uk/ weboldalt, amit David Jackson élelmiszer vegyész alapított.
 
A portálon a kutya testmérete, aktivitási szintje és táplálkozási igényei szerint kereshetünk megfelelő eledelt, de böngészhetjük a márkalistát is. Jelenleg 1194 különböző eledel és 236 jutalomfalat összetételét ellenőrizhetjük.
 
A kutyák viselkedésének szakértői szerint az alacsony hústartalmú és tápértékű táppal etetett kutyák nagyobb eséllyel válnak hiperaktívvá és figyelemhiányosság, mint a megfelelő élelmet fogyasztó társaik.
 
Eddig elsősorban a fizikai betegségek és az elhízás miatt aggódtunk a gyenge minőségű tápok kapcsán, de úgy tűnik, a nem megfelelő táplálás pszichés zavarokhoz is vezethet. Legalább is ezt állítja Louise Glazebrook kutyaviselkedés-szakértő és David Jackson élelmiszer vegyész. A szakértők az Express brit portálnak nyilatkozva hangsúlyozták: a szupermarketekben kapható kutyaeledelek többsége mindössze 3-5 százalék húst tartalmaz, és a legtöbb termékből az egészséges szénhidrátforrások is hiányoznak. A hasznos összetevőket ízesítőkkel és cukorral pótolják, ami Glazebrook és Jackson szerint hozzájárulhat a hiperaktivitás, a figyelemhiány és a romboló viselkedés kialakulásához.
 
A Brit Állatorvosok Szövetsége hivatalosan nem osztja a viselkedéskutatók véleményét, viszont hangsúlyozza, hogy az elhízás egyértelműen nagy gondot jelent a szigetország kutyái esetében.

Kutyaeledel vásárlásakor mindig érdemes ellenőrizni a címkén az összetételt, hogy biztosak lehessünk abban, minőséget kapunk-e a pénzükért. A gyártók azonban nem mindig könnyítik meg az életünket, ezért most áttekintjük a címkeolvasás legfontosabb trükkjeit.
 
Ha egy terméken olyan megfogalmazás szerepel, mint „hús és állati melléktermék”, vagy „gabonafélék”, az jó eséllyel azt jelenti, hogy számukra előnyösebb ezt írni, mint konkrétan feltüntetni, hogy mennyi és milyen hús, illetve gabona található az eledelben. Ha ilyen megfogalmazást látunk, érdemes elgondolkodni azon, ne maradjon-e a polcon a termék.
 
Most pedig lássuk azokat a módszereket, amelyek félrevezethetnek minket az összetétel elemzésében.

Mivel az összetevőket mennyiség szerint csökkenő sorrendben kell feltüntetni, javítani lehet a termék imázsát azzal, ha az összetevőket kisebb egységekre bontják. Például: „kukoricaliszt 6 százalék...kukorica 3 százalék... kukorica glutén 2 százalék”. Ehelyett szerepelhetne egyszerűen az is, hogy „kukorica 11 százalék”, de a fenti módszerrel csak a gyors számolásra hajlandó vásárló látja át azonnal, mekkora is a tényleges kukoricatartalom.

A szárazeledekben használt hús lehet friss vagy szárított, utóbbit általában húslisztnek hívják. Ahhoz, hogy a tényleges hústartalmat ki tudjuk számolni, le kell vonnunk a friss hús víztartalmát, ami elérheti a teljes mennyiség kétharmadát, miközben a húsliszt víztartalma mindössze 5 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha az eledel 20 százaléka friss hús, akkor a tényleges hústartalom mindössze 7 százalék körül mozog.

Sajnos egyre gyakrabban tűnik fel ez a kifejezés a csomagolásokon a részletes összetétel helyett, valahogy így: „Teljes csirke tartalom 27 százalék, összetevők: , csirkehús liszt, csirke olaj, csirke melléktermék”. A felsorolásból nem derül ki, mennyi hússal és mennyi olajjal számolhatunk. Ha van rá lehetőség, keressük az olyan eledeleket, amelyeken így tüntetik fel az összetevőket: „csirkehús liszt 20 százalék, csirke olaj 5 százalék, csirke melléktermék 2 százalék”. Így rögtön tudhatjuk, mennyi értékes hússal és mennyi melléktermékkel számolhatunk.