„Uram, el tud képzelni ennél gusztustalanabb dolgot?” – veti fel egy környékbeli kalapos úr, aki az Aladár utcában dolgozik, de messziről jön, a kocsi számára munkaeszköz, ráadásul egy ostoba rendelet miatt évek óta nem kaphat – fogalmazzuk így – kettesszámú parkoló matricát a Várkerületben csak azért, mert hivatalosan máshol lakik, ahol ugyancsak parkolnia kell az istenadtának. „Miért baj az, hogy volt itt egy keskeny sáv a kerületben, ahol gyalogosok alig jártak, s a forgalmat nem akadályozták a parkoló kocsik, de megállhattunk nyugodtan? Kinek fájt ez? Miért kellett ide is felszerelni a parkolóórát? És miért jó az a Várkerületnek, hogy most mindannyian majd átszokunk a Gellérthegyre – ami fővárosi tulajdon –, parkolni? Mert ezeknek pénzt nem hagyok itt, az biztos!” – zúgolódik egy másik, hasonló gondokkal küzdő banki alkalmazott, aki szerint az élet Budapesten már maga a horror!
 
A méltánytalanság fáj leginkább az autósoknak. Hiszen az önkormányzat két méter szélességű, másra nem használható, amúgy is egy vasúti fal mentén húzódó, elismerten zónán kívüli területet tett-vett át a maga birodalmába. Hankiss Elemér szociológus igazsága jut ilyenkor a publicista eszébe, ami szerint Magyarországot elsősorban az ilyen méltánytalanságok teszik olyan búskomor, olyan élhetetlennek tűnő, pesszimista szegletévé Európának.
 
Nyilván meg lehet ezt is indokolni, készültek számítások, magyarázatok, hivatalon belüli okfejtések, hatástanulmányok, pestiesen szólva: okosságok; azonban felmérte-e azt bárki is, hogy ha ezekkel a járművekkel majd mindenki felparkol a Gellérthegyre, az mennyivel károsabb lehet (akár turisztikai szempontból is), mint egy zónán kívüli sávot meghagyni az egyébként is kismillió sarccal küszködő (választó)polgárnak.

Ráadásul a környéken élők pontosan tudják, hogy akár az Aladár vagy a Zsolt utcát is zónán kívülivé lehetne nyilvánítani, mivel Buda e térségében hely azért még akad, s errefelé egyelőre nincsenek olyan óriási üzemek, gigantikus irodaházak sem, ahová tódulna a nép.
 
És még egy jellemző – helybéli – példa, ami pontosan megmutatja: milyen méltánytalanságok eshetnek meg velünk, nap mint nap. Az MTK egykori tenisztelepét évekkel ezelőtt megszüntették, ám a mai napig nincs ott semmi értékes, ami megmagyarázná ezt a barbárnak tűnő tettet. Ráadásul odabent, a kerítés mögött e pillanatban akár az autók is szabadon parkolhatnának. De nem! Csak a tilalomfák és a parkoló automaták sokasodnak.
 
Egy - más kerületekhez viszonyítva - kevéssé zsúfolt, sokkalta békésebb tűnő vidéket is le tud ám rombolni a hivatali gépezet. Első lépésnek megtette ez is. Az meg kifejezetten felháborító és valahol nevetséges is, hogy az említett padkás útszélre „bevágtak”- begyömöszöltek egy rémségesen kéklő parkoló-automatát, ahonnan a vasúti falig mindösszesen 172 centiméter a távolság! A továbbhaladást ezen felül még egy méretes oszlop is nehezíti, tehát ha erre tévedne egy gyalogos, az ő szabad járását nem a kocsisor nehezíti meg, hanem a parkoló-automata.
 
Persze, nyilván ezt az „okosságot” is meg lehet okolni, noha aligha hiszem, hogy a Mészáros utcai autósokat érdekli majd ez a magyarázat. Levonják a konzekvenciát – zúgolódva, mégis egykedvűen és búskomoran.