A megkérdezettek 26%-a a kritikus betegségek esetén fedezetet nyújtó biztosításokat említette az első helyen, 19%-a szerint pedig a jövedelembiztosítás a legfontosabb.
 
Aválaszadók 80%-a képtelen volt felsorolni a főbb jellemzőit egy 25 év lejáratú biztosítási kötvénynek, amely egyösszegben halál esetén fizet, és csupán a válaszadók 29%-a tudta megmondani, hogy tulajdonképpen milyen életbiztosítással rendelkezik. Hasonlóképpen, a megkérdezettek 25%-a volt képes pontos leírást adni arról, hogyan működik egy kritikus betegségekre szóló biztosítás.
 
A kutatásból kiderült az is, hogy sokak szerint a biztosítás luxuscikknek számít, a megkérdezettek több, mint 35%-a döntött úgy, hogy nem vásárol védelmet magának, ezt pedig a biztosítás költségeivel indokolta.
 
A biztosítással nem rendelkezők több minta a fele, mintegy 61%-a az ‘élj a mának‘ szemlélet szerint él – ezzel szemben a biztosítottaknak mindössze a 42%-a vallja ugyanezt - vagyis a nem biztosítottak inkább a jóléti állam segítségére számítanak egy hosszabb lefolyású betegség, munkanélküliség vagy akár fogyatékosság esetén.
 
A biztosítók számára tehát az jelenti legnagyobb a kihívást, hogy miként tudnak megoldást, szolgáltatást nyújtani azoknak az embereknek, akik egyfajta kaszinó-mentalitás szerint élnek, vagyis nem látják a problémát, illetve nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora kockázatot vállalnak.
 
A magatartás-gazdaságtan részben ugyan megmagyarázza az emberek ‘élvezd ma, ráér később aggódni‘ megközelítését, a biztosítóknak azonban új kommunikációs módszerekkel kell promotálniuk főbb biztosítási termékeiket, ösztönözve a fogyasztókat, hogy hosszabb távon gondolkodva meglássák az értékes előnyőket, amit azok nyújtanak.