Léteznek úgynevezett konstrukciós hibák, ekkor a gépkocsik egy részét visszahívja a gyártó, és a hibát a márkaszervizben „meggyógyítják”. Ezt követően a jármű teljes értékűvé válik. Vannak egyedi gyártási hibák, melyek manapság már ritkán fordulnak elő a szigorú minőségbiztosítási rendszerek jóvoltából. Előfordulnak rejtett gyártási hibák is. Ezek eléggé „gonoszak” tudnak lenni, hiszen szabad szemmel, illetve érzékszerveinkkel nem vehetők észre. Tipikus eset lehet egy gépelem – mondjuk egy tengely – kifáradásos törése bármely szerkezeti elemben. Az ilyesmi csak műszeres méréssel mutatható ki.
 
Az autóban fellehetőek „gyorsan kopó alkatrészek” is. Ilyenek a gumiköpenyek, a tengelykapcsoló, a fékbetétek. Ezekhez különösebb magyarázat nem szükséges. Annál inkább magyarázatot igényel a kipufogó-csőrendszer gyors elhasználódása. Ez annak a következménye, hogy ez a fontos szerkezeti elem igen nagy, ingadozó hőhatás-változásnak van kitéve. Az alul elhelyezkedő forró csőszerkezetre gyakran fröccsen fel hideg víz az útról. Mindez goromba, gyors lefolyású hőmérséklet-változást eredményez, amit a fémszerkezetek – ötvözött acélok – nem igazán „kedvelnek”.
 
Szót kell ejteni még a természetes elhasználódás fogalmáról. Általában véve egy tartós fogyasztási cikk élettartamát nyolc évre célszerű tervezni. Ez az időtartam azért nevezhető optimálisnak, mert az adott szerkezet további üzemeltetése gazdaságtalanná válik, a konstrukció elavult lesz, környezetvédelmi szempontok alapján sem „halad a korral”. A gépjárművek esetében sincs másként…