A világ kakaótermelésének túlnyomó része kis farmokon zajlik és miközben a termelő farmerek szegények, a legnagyobb fogyasztók a jómódú nyugat-európai országok és az Egyesült Államok.
 
A Nemzetközi Kakaó Szervezet (ICCO) adatai szerint a világ legnagyobb kakaótermelő régiója Nyugat-Afrika, a teljes mennyiség egyharmada egyetlen országból, Elefántcsontpartról származik. Európában a legnagyobb fogyasztó Németország, őket Franciaország és az Egyesült Királyság követi fej fej mellett.
 
Kinek mennyit fizetünk, amikor megvásárolunk egy tábla csokit? – teszi fel a kérdést a CNN. Az Oxfam adatai szerint a vételár 43 százaléka a kereskedőkhöz, szupermarketekhez kerül. A második legnagyobb tétel 20 százalékkal maga az előállítás, amelyet a szállítási költségek és a marketing követ, 12, illetve 10 százalékkal. A kakaóbabot porrá alakító feldolgozóüzemek a átlagár 7 százalékát kapják meg, 5 százalék pedig a felvásárlóé, illetve helyi adó formájában az államkasszákba vándorol. A vételár mindössze 3 százalékát kapják meg a farmerek, ráadásul részesedésük jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Eközben a jóléti államokban a csokoládé termékek iránti kereslet olyan mértékben nő, hogy szakértők szerint húsz éven belül kifogyhatnak az értékesíthető készletek.

Ami a kakaófát illeti, az ültetvényeken általában három méteresre növő fa tizenöt-harminc centiméter hosszú, tojásdad terméseket hoz, mindegyikben ötven-hatvan, mandulanagyságú kakaóbabbal. Egy fa éves termése körülbelül fél kilónyi csokoládé elkészítéséhez elég. A nyers kakaóbabnak mintegy 46 százalékát teszi k i a kakaóvaj, fehérjetartalma pedig tizennégy százalék körül mozog. A kakaóvajat a csokoládégyártás mellett kozmetikumok készítéséhez is felhasználják. A csokoládé iparág világszerte mintegy 110 milliárd dollárt tesz ki éves szinten.