Az MTI összeállítása szerint a 2009–2010-es fűtési szezonban 11 ember vesztette életét szén-monoxid-mérgezésben, és ennél jóval többet kellett kórházba szállítani CO-mérgezés miatt, nem egyet életveszélyes állapotban. 2010-ben csak novemberig 12 halálos áldozatról és még több mérgezést szenvedett emberről tud a statisztika, tehát a tendencia nem csökkenő, azaz még mindig túl sokan nem veszik komolyan a szén-monoxid-veszélyt.
 
Általában rosszul szerelt fűtőberendezések, nem megfelelően működő kémények, rosszul működő kályha tűnik fel a hírekben mint a baj okozója, ami legtöbbször igaz is, de szélsőséges áramlási viszonyok között még egy korszerűnek mondott gázkészülék, jól megépített kémény mellett is okozhat meglepetést. Tehát ahol kémény, fűtés, gáz akár külön, akár együtt megtalálható, ott senki sem érezheti magát 100%-ig biztonságban. Természetesen a mai legkorszerűbb technikával megépített kazánoknál (megfelelő minőségű égéstermék-elvezetővel) nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ilyen természetű baj bekövetkezzen, de elméletileg ez sem kizárható.
 
Akit részleteiben érdekel a szén-monoxid élettani hatása, az bőven talál irodalmat a toxikológiai tankönyvektől az internetig bárhol, de egy mondat erejéig itt is. Annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy végzetes hatását azáltal fejti ki, hogy a hemoglobinhoz mintegy 300-szor jobban kötődik, mint az oxigén, megakadályozva ezzel a vér oxigénszállítását, azaz a szervezetben olyan szintű oxigénhiányos állapot (fulladás) alakulhat ki, ami halálhoz vagy tartós egészségkárosodáshoz vezethet.
 
És ami a legnagyobb baj: észre sem vesszük, hiszen a szén-monoxid színtelen, szagtalan, tehát csak akkor észleljük, pontosabban gyanakodhatunk a jelenlétére, amikor már tüneteket okoz. És ha szerencsénk van, akkor fel is ismerjük. A következőkre kell figyelni: kezdeti fázisban jellemzően szédülés, fejfájás, hányinger, esetleg kábultság, bőrpír. Későbbi fázisban felléphet hányás, izomgörcs, bénulás, eszméletvesztés, végső esetben pedig fulladás. Ha olyan helyen tartózkodva tapasztaljuk ezeket a mérgezéses tüneteket, ahol a fentebb már említett körülmények bármelyike fennáll, rögtön menjünk szabad levegőre és sürgősen kérjünk orvosi segítséget, azaz hívjuk a mentőket. (Természetesen akkor se hanyagoljuk el a tüneteket, ha biztosak lehetünk abban, hogy ezeket nem CO-mérgezés okozza!)
 
Azt szerencsére már elég hatásosan belénk sulykolták, hogy a gázkészülékeket, fűtőberendezéseket, a kéményeket évente ellenőriztessük. Sőt, sokak szerencséjére akkor is ellenőrzik a kéményeket, ha nem akarjuk, de ez a fűtőberendezésekre már nem igaz. Erről tehát mindenképpen magunknak kell gondoskodni. Ezt akkor is érdemes megtenni, ha tudjuk, hogy mindenféle biztonsági berendezéssel el van látva a rendszerünk, hiszen tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Előbb vagy utóbb.
 
Ha fűtőkészülékünk nem tartozik a legkorszerűbb berendezések közé, akkor feltétlenül érdemes egy szén-monoxid-riasztót beszerezni.
 
Nagyobb barkácsáruházakban, fűtéstechnikai szaküzletekben igen szép választékkal találkozhatunk, de saját tapasztalataim alapján nem ajánlom a gyanúsan olcsó készülékeket, mert sajnos előfordul, hogy nem a megfelelő (megfelelően alacsony) CO-koncentrációnál jeleznek, hanem csak amikor már veszélyes a CO-koncentráció, még rosszabb esetben pedig semmikor. A CO-riasztók általában olyan érzékelők, amelyekben valamilyen anyaggal kémiai reakcióba lép a szén-monoxid, viszont sajnálatos módon ezeknek az anyagoknak a garantált élettartama meglehetősen véges, tehát cserélni kell a berendezést. Ez az élettartam 3–6 év közötti időszakot jelent, gyártótól, használt anyagoktól függően. Miután az érzékelők minősége, élettartama alapvetően fontos, ismeretlen gyártótól, kétes eredetű készüléktől óvakodjunk. A riasztáshoz természetesen valamilyen elektronika is tartozik, amelynek táplálása történhet hálózatról, de elemről, akkumulátorról is. Hálózati táplálású készüléket akkor érdemes használni, ha a fűtőberendezésünk működéséhez is kell villamos áram, hiszen áramszünet esetén semmi baj nem történhet, mivel a CO-forrás is leáll. Viszont elemes (akkus) készülék ajánlott minden olyan helyre, ahol villamosenergia-ellátástól függetlenül működik a fűtőrendszer (kandallók, kályhák).
 
A szimpla CO-érzékelős riasztókon kívül találhatók olyan berendezések is, amelyek gáz és füst érzékelése esetén is riasztanak, sőt akár több helyiség, akár egy egész ház felügyeletére alkalmasak. Ha ilyen bonyolult berendezésre általában nincs is szükségünk, egy jobb minőségű CO-riasztóért ne sajnáljuk a pénzt.