A Fürdők Éjszakáján nyitva tartó létesítmények közül két törökfürdő, a Rudas és a Király jó ideje helyét keresi a palettán. Persze, előbbinek azért könnyebb a helyzete, mivel a népszerű Cinetrip-partyk „ősi” otthona. Ráadásul az éjszakázásban van némi tapasztalata a Döbrentei téri személyzetnek: a péntek-szombati csobbanás errefelé ugyanis már nem megy szenzációszámba – „társas igénybevétellel” máskor is van rá lehetőség.
 
A Fő utcai Király fürdő kevésbé ismert. A törzsvendégek ragaszkodnak hozzá, s nekik a hétköznapokon nyílván sok örömet is okoz a félárú „zsuga”, amihez itt könnyebben hozzá lehet jutni, mint például a Lukácsban, ahol a keddi akció is már a múlté. Érdekesség, hogy a Királyban számon tartanak úgynevezett női és férfi napokat, amikor hol a gyengébbik, hol az erősebbik nem képviselői a kedvezményezettek. Vasárnap azonban nincs akció, akkor minden szolgáltatás teljes áras.

A legendás fürdők rangsorában igen előkelő helyen áll a hírneves Lukács. A szintén a Budapest Gyógyfürdői Zrt. kezelésében lévő Szent Lukács Gyógyfürdő históriája gazdag, kalandos, (történelmi) tablóba illő. A mai fürdő környékén a 12. században betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, majd a rodoszi és máltai lovagrendek telepedtek le, akik kolostoraik mellé fürdőt építettek. A török korban is működött itt kurrens csobbanó, de a feltörő források energiájának a lőporgyártásban és a gabonaőrlésben vették nagyobb hasznát, minthogy őrlő malmot is működtettek.
 
Buda visszafoglalása után a fürdő kincstári tulajdonba került. 1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta a kincstártól, ezzel átalakítások sora vette kezdetét. Felépült a gyógyszálló, modern vízgyógyászati osztályt létesítettek, átépítették az uszodát. A világ minden tájáról érkeztek a gyógyulni vágyók, akik a sikeres gyógykúrát követően márvány hálatáblákat helyeztek el a fürdő udvarának falán. És a táblák száma azóta is gyarapodik…
 
A Lukács ivócsarnoka 1937-ben épült. Budapesten a Lukácsban jött létre az első komplex gyógyfürdőellátást biztosító részleg, avagy a nappali kórház 1979-ben. Húsz évvel később pediglen az uszodai szabadtéri medencék korszerűsítésére került sor. Ennek során az addig alig használt iszaptó helyére élménymedence került, amelyben van sodrófolyosó, víz alatti pezsegtetés, nyakzuhany, ülőpadokba rejtett, hátat masszírozó vízsugár, az úgynevezett whirlpool, buzgárok, pezsgőágy és még sok más kényeztető szolgáltatás.
 
Az elmúlt években a belső teret, a gyógyvizes medencéket, a gőzszaunát is felújították. Ennek azonban nem mindenki örült. Az ős-Lukácsosok fájlalják, hogy a féltett-szeretett félhomály, a nemes penészes, idegen bolygót idéző miliő odaveszett. Részlet egy fanatikus blogger kifakadásából: „megszűnt a Lukács lepukkant jellege; cserébe tiszta, rendes, és azzal együtt teljességgel jellegtelen profilt kapott a gyógyfürdő; kórházi, seszínű mozaikos falakkal és barna járólapokkal.”
 
Tény, hogy minden, ami a Lukácsban történik, sokak szívügye. A Lukács ugyanis fogalom. Az idejárás sok budapesti polgár, még több művészember számára olyan természetes cselekedet, mint levegőt venni. És ez az életérzés, a sajátos szimbiózis generációk óta (ki)tart. A Lukács tehát nem csak a gyógyulni vágyók és a turisták élménycentruma, a Frankel Leó úton fellelhető ősrégi feredő kultikus központ a javából!
 
A Lukácsban évente több mint félmillió köbméter termálvizet termelnek, a langyos karsztvíz is majdnem eléri az 500 ezer köbmétert. A beépített vízvisszaforgatóval óránként 420 köbméter víz fordul meg. Kevesen tudják, hogy valaha palackozták is az innen nyert nedűt, s arról is csak városi legendákat hallani inkább, hogy a fürdő alatt minő kincs rejlik: igen, itt található a világon ismert legnagyobb karszttó! A 9 méter mélységű tó vize 27 ◦C-os. A barlang feltárása jelenleg is tart, és előbb-utóbb elképzelhető, hogy bővülni fog a komplexum…

Addig is, amíg a „Luki” nem alakul át barlangfürdővé, Budapest legnagyobb fürdőjének a Széchenyi számít. Létét Zsigmondy Vilmos bányamérnöknek köszönheti. Kezdeményezésére sikeres mélyfúrásokat végeztek a Városligetben, ahol később, 1881-ben már „Artézi fürdő” működött, azonban az ideiglenes jellegű fürdő egyre kevésbé felelt meg a kor igényeinek. Így 1913-ban Czigler Győző tervei alapján felépült a Széchenyi Gyógyfürdő. A fürdő 1927-ben férfi és női népfürdőosztállyal és stranddal bővült.
 
A hatvanas években további átalakítások voltak, társas fürdőruhás termálosztály létesült. 1999-ben felújították az uszoda medencéit, valamennyi szűrőforgató-berendezést kapott. Az élménymedencében ma már van sodrófolyosó, víz alatti pezsegtetés, nyakzuhany, az ülőpadokba rejtett, hátat masszírozó vízsugár is. Ebben a pazar környezetben nyilvánvalóan élmény éjjel hallgatni az Anima Sound Systemet, valamint a Zoohacker & Greg Note, a TMX és a Compact Disco formációkat.

A Gellértnek igazán nem kell reklám – gondolhatnánk, persze ma már ez sem igaz. Hiszen hol vannak már azok a hősi idők, amikor Hajnóczy Péter kultuszkisregénye, az „A halál kilovagolt Perzsiából” egymagában jelentős reklámot „csinált” az intézmények és a strandjának is. Igaz, azért a legtöbb útikönyvben, amelyben Budapest szerepel, megtalálható az említett fürdőkomplexum. A régi fénye azonban mégis mintha megkopott volna, bár a víz minősége változatlan maradt a 2008-as felújítás után is.
 
A Gellért-hegy mélye értékeket, csodákat rejt. Tudták ezt már az eraviszkusz törzs tagjai is, akik „elszállásolták” magukat a területen. Később a vidék a római polgárváros része lett. A legenda szerint a pogány magyarok 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték mélybe (egyes források szerint hordóban, mások szerint taligán) a hittérítő Gellért püspököt. Innen az elnevezés. Később – írják a történelmi források – II. Lajos király a Gellért-hegy alatti táborból indult katonáival a mohácsi csatatérre.
 
Maga a Gellért-fürdő 1917 óta létezik, azóta csak egyszer zárták be csőtörés miatt. A legutóbbi felújítást is sikerült úgy abszolválni, hogy aki akart, azért kedvére csobbanhatott. A szecessziós stílusban épült fürdő régi szépségét meghagyva restaurálták a férfi termálrészlegben a Zsolnay pirogránit burkolatot és a mozaikokat, az öltözők faszerkezetét, az előcsarnokot és annak ólomüveg ablakait, valamint modernizálták a vizesblokkokat, a gyógyászati medencéket.
 
A termálfürdőkben medencehidraulikai felújítást is végeztek. A medencék azonban felmentést kaptak a vízszűrő-forgató technológia telepítése alól, így továbbra is 100 százalékosan tiszta gyógyvízzel üzemel az intézmény. Újdonság, hogy egy ideje a fürdési hőmérsékletre való hűtés is hőcserélőn keresztül történik, azaz már nem hideg csapvízzel hűtik megfelelő hőfokúra a föld mélyéről előtörő nemes nedűt. A Gellért vízében persze nemcsak pancsolni érdemes. A víz ivókúrára is javallott. Idézve a Budapest Gyógyfürdők Zrt. szakvéleményét: „A Gellért-hegy belsejében létesített forrásfoglalások biztosítják a fürdő vízellátását, amely nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és szulfátos-kloridos hévíz. De a fluoridion-tartalma is jelentős.”
 
Nyílván ebben a közegben is jólesik a kis éji zene. A Gellértben – mások mellett – Infra Gandhi-t is szól.