A lényeg: miközben a GKI kifejti, hogy „nagyon kedvezőtlenek a foglalkoztatási kilátások”, addig a Regus a hazai vállalatok növekvő termelékenységéről és közvetlen bevétel növekedéséről számol be.
 
A GKI szerint úgy tűnik, a cégek többsége eddig megpróbálta tartani a létszámot részben azért, mert bízott a konjunktúra javulásában, részben pedig azért, mert valahogy ki tudták gazdálkodni a bérköltséget, mostanra azonban „elszakadt a cérna”. A Regus ugyanakkor némi optimizmust csepegtet a csüggedőkbe, amidőn megállapítja: „a magyar vállalatok 69 százaléka számolt be arról, hogy a rugalmas munkavégzési lehetőségeknek köszönhetően nőtt a termelékenységük, valamint 61 százalékuk szerint ez közvetlen bevétel növekedést is eredményezett.”
 
Azzal persze tartozunk az igazságnak, hogy alapvetően mást vizsgáltak a kutatócégek (a Regus  – nemcsak hazánkban – üzleti vezetőket faggatott a rugalmas munkavégzés előnyeiről), mégis nehéz józan paraszti ésszel elsőre felfogni, hogy ennyire más világban élnek mifelénk a vezetők, a munkaadók és a munkavállalók.
 
„A kisebb vállalatok általában könnyebben tértek át a rugalmas munkavégzésre. A KKV-k munkavállalóinak 80 százaléka szerint a munkahelyük a korábbinál rugalmasabban működik, míg a nagyvállalatoknál a dolgozók 68 százaléka gondolja ugyanezt” – olvasható az „optimista dolgozatban”. A kutatás eredményeiből az is kiderül, hogy: „a hazai válaszadók 58 százaléka arról számolt be, hogy sokkal energikusabbnak és motiváltabbnak érzi magát a rugalmas munkavégzésnek köszönhetően, ami magyarázatot adhat a megnövekedett produktivitásra. A rugalmas munkavégzés jobb munkamorált és egészségi állapotot is eredményez, amely fontos szerepet játszik a tehetségek megőrzésében is, hiszen ezzel az eszközzel a vállalatok jutalmazhatják értékes munkatársaikat.”

Kihagyhatatlannak tetszik a következő ziccer is: „a válaszadók 54 százaléka szerint cégénél a munkavállalók egészségesebbnek érzik magukat a rugalmas munkavégzési lehetőségnek köszönhetően.” Közben az „ünneprontó” GKI – a munkaadókra hivatkozva – kiemeli: „a vállalkozások 4 százaléka számít idén jelentősen növekvő, 27 százaléka kissé növekvő árbevételre; 5 százalékuk attól tart, hogy jelentősen-, 19 százalékuk szerint kissé csökken majd az árbevételük. „Az 500 fő feletti cégek optimistábbak (40 százalékuk árbevétel-növekedést remél, míg csökkenéstől csak 20 százalékuk tart), ugyanakkor minél kisebb egy cég, annál rosszabb kilátásokkal vág neki az évnek. Az 50 főnél kevesebbet foglalkoztatók 35 százaléka például az árbevétel csökkenésére számít, míg növekedésre csak 21 százalékuk lesz képes” – rögzíti a dolgozat.
 
A legjobban pedig ez a mondat fáj: „nagyon kedvezőtlenek a foglalkoztatási kilátások”. S ami ezután jön, az sem okoz felhőtlen, vidám, rugalmas perceket: „nyilván nem javította a vállalatvezetők hangulatát a kötelező minimálbér emelés, a cafeteria rendszer további megsarcolása, a tb-járulék feljebb srófolása, és áttételesen a fogyasztást terhelő adók emelése sem, mivel ez azt eredményezte, hogy csaknem minden termék megdrágul.”
 
Mindezt „megfejelte” az Európai Bizottság avval, hogy tíz mutató alapján az öreg kontinens 4 legsebezhetőbb országa közé sorolta be Magyarországot. De van remény, hiszen Mark Dixon, a Regus vezérigazgatója arra jut: „A technológia fejlődése, valamint a munkavállalók kiegyensúlyozottabb időbeosztásra vonatkozó elvárása azt mutatja, hogy a rugalmas munkavégzés már nem kivétel, hanem elfogadott minta. A felmérés megerősíti, hogy közvetlen összefüggés állapítható meg a rugalmas munkavégzési lehetőségek és a növekvő termelékenység, illetve a nagyobb árbevétel elérése között…”