Kitekintő
Az amaránté lehet a jövő
2013. augusztus 14.,
Faludi Linda
Mexikóban a lakosság 32,8 százaléka elhízottnak számít. Az amaránt vagy disznóparéj az aztékok étlapján is szerepelt és Mexikóban mintegy ötven fajtája megterem. Egy tudóscsoport népszerűsíteni kezdte, remélve, hogy az igénytelen és rendkívül egészséges növénnyel csökkenthető a túlsúlyos emberek száma.
Az amaránt vagy disznóparéj apró sárgás bogyókat terem, amelyek gabona helyettesítésére használhatóak az étkezésben, bár ez a növény nem tartozik a gabonafélék családjába. Fogyasztását a WHO mellett a NASA is javasolja, jó hírét pedig főként annak köszönheti, hogy mintegy 30 százalékkal több proteint tartalmaz, mint például a rizs. Egyes szakértők szerint aminosav összetétele szinte ideálisnak mondható, ezért ha a mexikói lakosságot rá lehetne venni, hogy legalább részben amaránttal helyettesítsék a kukoricát, jóval egészségesebb tortillák kerülhetnek az asztalra.
Mexikó júliusban átvette az első helyet az Egyesült Államoktól és ezzel az elhízástól leginkább sújtott országgá lépett elő, ahol a lakosság 32,8 százaléka számít elhízottnak. A Puente a la Salud Comunitaria (Híd a közösség egészségéhez) érdekvédelmi szervezet munkatársai azt remélik, hogy egy őshonos növénnyel, az amaránttal küzdhetik le az egészségügyi nehézségeket.
. |
100 g amaránt tartalmaz |
Felnőtteknek ajánlott napi bevitel arányában (RDA) |
Fehérje |
18 g |
- |
Élelmi rost |
7,4 g |
- |
Kalcium |
230 mg |
22% |
Magnézium |
270 mg |
90% |
Vas |
10 mg |
50% |
Kálium |
410 mg |
12% |
Cink |
2,8 mg |
28% |
Mangán |
2,5 mg |
60% |
Réz |
0,6 mg |
40% |
B1 vitamin |
0,8 mg |
75% |
E vitamin |
2,2 mg |
20% |
Ez az "álgabona" számos értékes összetevőt hordoz, a hagyományos gabonafélékkel összehasonlítva kitűnik, hogy szénhidráttartalma kisebb, a fehérje-, zsír-, rost- és ásványianyag-tartalma azonban jóval gazdagabb. Az amarántot lisztérzékenyek is fogyaszthatják, az amaránt többfajta diétás étrendbe is jól beilleszthető, például energiaszegény, súlycsökkentő kúrába, illetve cukorbetegek, lisztérzékenyek számára.
Közép-Amerikában az amaránt termesztése a spanyol hódítók érkezése előtt virágzott: az őslakosok gabonaként és vallásos rituálékhoz is használták a termést. A spanyol conquistadorok viszont pogánynak bélyegezték és felégették az amaránt mezőket, megbüntették azokat, akiket a termesztésén kaptak. A mexikóiak többsége ma már csak az alegria (jelentése: öröm) nevű édesség összetevőjeként ismeri az amarántot, ez egy pattogatott amarántból és más magokból mézzel készült rudacska, amit ünnepek alkalmával fogyasztanak.
A Puente célja, hogy ismét elterjessze az amarántot, és ez a National Geographic-nak nyilatkozó szakértőik szerint környezetvédelmi szempontból is hasznos lehet, hiszen az amaránt akár negyven napot is kibír eső nélkül úgy, hogy nem szenvedi meg a termés, ellentétben a lényegesen vízigényesebb kukoricával. A szervezet az iskolai oktatástól a tanácsadáson át széles körben népszerűsíti a növényt, sőt, kezdőcsomagokat is ad azoknak a gazdáknak, akik az amaránt termesztése mellett döntenek.