Legutóbb 1989-ben elemezték behatóbban a dízel-kipufogógázok hatását. Akkor „valószínűleg daganatképzőnek” nyilvánították. Most jóval keményebb ítélet született, ami meglepő, hiszen a gyanútlan közlekedő azt hihetné: 23 év alatt olyan sokat fejlődött az autóipar, hogy a helyzet legalábbis nem romlott…
 
A „lavina” a független szakértők lyoni tanácskozásán indult. A munkacsoport a megjelent tanulmányokat, állatkísérletek-, valamint korlátozott humánvizsgálatok eredményeit elemezte. Az egyik legátfogóbb tanulmányt pedig márciusban tette közzé az amerikai Nemzeti Rákkutatási Intézet, amely 1947-től követte 12 300 bányász egészségi állapotát. Arra jutottak, hogy a bányászoknál a dízel-kipufogógázok miatt magasabb a tüdőrák kockázata!
 
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői ezekkel a vizsgálati anyagokkal szembesülve határozott úgy, hogy a dízelmotorok kipufogógázait a korábbi IARC 2A, avagy az emberben „valószínűleg daganatképző anyagok” kategóriájából átsorolják „az emberben epidemiológiai adatokkal is bizonyítottan daganatkeltő anyagok” csoportjába (IARC1). E kategóriába tartozik az azbeszt, az arzén, a mustárgáz, a dohány és az alkohol is.

„A munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy a dízelmotorok kipufogógázai tüdőrákot okoznak, s növelik a hólyagrák kockázatát” – adta immár írásba is a WHO. Christopher Portier, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség munkacsoportjának elnöke kiemelte: „mivel a szakértők egységes álláspontra jutottak, ezért a dízelrészecskék egyéb egészségkárosító hatásából kiindulva, világszerte csökkenteni kell az ezen kemikáliáknak való kitettséget”.
 
Az amerikai dízelmotorgyártókat képviselő szakmai csoport szinte azonnal ellentámadásba lendült. Jelezték: „az elmúlt évtizedekben a jelentős technológiai újításoknak köszönhetően 95 százalékkal csökkent a teherjárművek és buszok nitrogénoxid- és kénkibocsátása.”. Igen ám – ragadták újfent magukhoz a szót a kritikusok –, de mit számít mindez, ha régóta tudjuk: „a dízelek szennyező részecske- és nitrogén-oxid kibocsátása magasabb, mint benzines társaiké.”
 
Amúgy valamivel korábban, az európai „illetőségű” MAAPHRI-program (Multidisciplinary Approches to Airborne Pollutant Health Related Issues) szintúgy kiemelte, hogy „a dízelhajtású járművek által kibocsátott ultrafinom (0,1 és 2,5 mikrométeres átmérő közé eső) részecskék megkülönböztetetten nagy veszélyt jelentenek az egészségre a többi közlekedési eredetű szennyező anyaghoz képest, mivel a legeldugottabb tüdőhólyagokba is eljutnak, és elősegítik, vagy jelentősen súlyosbítják az asztmát.”

Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézetének igazgatóhelyettese, Dr.Valyon József óva int a pániktól, noha nem titkol el semmit. – A benzin és a dízel üzemű motorok egyaránt belsőégésű motorok, amelyek szénhidrogének kémiai energiáját alakítják át mechanikai energiává és hővé. Természetesem az égetési folyamat eredményeként nemcsak hasznos mechanikai energia és kevésbé hasznos hő keletkezik, hanem égéstermékek is. Tiszta szénhidrogénből tökéletes égésnél szén-dioxid és víz. Sajnos, az égés közel sem ilyen környezetbarát módon játszódik le, mert a magas hőmérsékleten a levegő nitrogénjéből nitrogén-oxidok keletkezhetnek – említi.
 
A szakember rámutat: nitrogén-oxidok keletkezhetnek a motorhajtóanyag nitrogéntartalmú vegyületeiből, kén-dioxid pedig a motorhajtóanyag kéntartalmú komponenseiből. – Utóbbiak károsak a környezetre és az egészségre, pedig még csak tökéletes égésről beszélünk. Az égés persze sokszor nem tökéletes, például hidegindításnál, gyorsításnál, lassításnál. Ilyenkor az égés nem teljes, tehát a motorból – az előbb említetteken kívül – kiléphetnek nem teljesen oxidálódott termékek, mint a szén-monoxid a benzinmotorból, vagy a szén-monoxid, a korom, a poliaromás szénhidrogének a dízelmotorból, s megjelenik az el nem égett üzemanyag is. Ezek egyike sem környezetbarát; több egészségre káros, némelyik bizonyítottan karcinogén. Ilyenek például a benzin magas oktánszámát biztosító aromás szénhidrogének, elsősorban a benzol.
 
Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia szakértője megállapítja: „a motorizáció környezet- és egészségkárosító hatásai ellen többoldalú küzdelem folyik.” Az üzemanyagok tökéletesítése az egyik út. Gondoljunk csak a kénmentesítésre, az aromás-tartalom csökkentésére. A motorikus működés tökéletesítése szintén egy jó irány – a számítógépes vezérlés, a turbófeltöltés, a gázok visszavezetése a motorba például mind-mind a káros hatások visszaszorítását szolgálják.

Valyon szerint a csővégi technológiák a káros emissziók csökkentésére szintúgy mérsékelik a problémát. A háromutas katalizátorokat említi a benzinmotoroknál, a koromszűrés és termikus vagy katalitikus utóégetést a dízeleknél. Igaz, a káros környezeti hatások problémái talán a dízelmotoroknál a legkevésbé megoldottak.
 
A dízelmotorok helyettesítése benzinmotorokkal ugyanakkor nem látszik járható útnak, mivel az előbbiek gazdaságosabban üzemeltethetők és nagyobb teljesítményre képesek. Az ismert csővégi megoldások éppen a dízelmotorok nagyobb teljesítményét és gazdaságosságát veszélyeztetik.
 
Magát a WHO döntését így kommentálja a szakember: a dízelkibocsátás „valószínűleg karcinogén” minősítését az Egészségügyi Világszervezet „biztosan karcinogénra” változtatta. Ez az aromás és poliaromás szénhidrogének természetét ismerve azonban nem tűnik meglepőnek. Ugyanakkor éles versenyt indíthat el a környezetbarát dízelerőforrások fejlesztése területén, ahol mindazok a fejlesztők és gyártók, akik jelentős előnnyel bírnak jelentős extraprofitra hajthatnak.