Az EU-ban is sokan elvesztették otthonaikat a pénzügyi válság következményeként, mert nem voltak képesek visszafizetni a felvett jelzáloghiteleket. A Tanács és az Európai Parlament között múlt héten tető alá hozott irányelv-tervezet az ilyen és ehhez hasonló esetek jövőbeni előfordulásának esélyeit igyekszik mérsékelni. Ez az első eset, hogy európai szinten, egységes szabályok alapján szabályozzák majd a jelzáloghitel-piacot.
 
„A pénzügyi válság az úgynevezett subprime sztorival indult az Egyesült Államokban, ahol anélkül nyújtottak jelzáloghiteleket, hogy meggyőződtek volna arról, a fogyasztók valóban megengedhetik-e maguknak, mitöbb nem kaptak tisztességes tájékoztatást és a sebezhető fogyasztókat sokszor túlzott kockázatvállalásba hajszolták. Ez az irányelv segít majd véget vetni ezeknek a túlzásoknak és hozzá fog járulni a felelős hitelnyújtáshoz. A fogyasztók végre abban a védelemben részesülnek majd, amit megérdemelnek. Jobb tájékoztatást kapnak majd, hogy könnyebben kiválaszthassák azt a jelzálogterméket, ami a legjobban megfelel a szükségletüknek, mindezt a legkedvezőbb áron és teljesen tisztában lesznek azzal, milyen kockázatokat vállalnak” – kommentálta a megállapodás hírét Michel Barnier, belső piaci biztos, aki több mint két évvel ezelőtt, 2011. március 31-én terjesztette elő a javaslatot.
 
A felelőtlen hitelezés megelőzése érdekében a Tanács és a Parlament által elfogadott megállapodás értelmében a jelzáloghiteleket nyújtó intézmények csak hatósági engedéllyel működhetnek, regisztráltatniuk kell magukat a nemzeti hatóságoknál, amelyek felügyelik majd, hogy megfelelnek-e a szigorú szakmai követelményeknek.
 
Az irányelv előírja, hogy bárkinek, aki jelzáloghitelt kíván felvenni, összehasonlítható információkat kell kapnia a rendelkezésre álló termékekről; és tisztában kell lenniük a költségekkel és a hitel felvételének hosszú távú pénzügyi következményeivel. A fogyasztóknak felajánlott hitelkondícióknak tekintettel kell lenniük a hitelfelvevő aktuális pénzügyi helyzetére és annak előrelátható jövőbeni alakulására is, az esetleges negatív perspektívákat is beleértve. A vásárló hitelképességét is szigorúbb szabályok alapján kell majd felmérni, biztosítandó, hogy csak azok vehessenek fel jelzáloghitelt, akik ezt meg is engedhetik.

Az új rendelkezések első ízben tiltják majd azt, hogy a hitelhez való hozzáférést biztosítás vagy más pénzügyi termék megvásárlásától tegyék függővé (nem lehet tehát többé árukapcsolás). A tiltás nyomán a fogyasztók könnyebben válthatnak majd hitelező intézetet.
 
A kölcsönszerződés aláírása előtt kötelezően hétnapos gondolkodási időt kell, hogy kapjanak a vásárlók, és az aláírástól számított 7 napon belül visszaléphetnek a szerződéstől.
 
Rugalmassági szabályok hivatottak szavatolni a fogyasztóknak azt a jogát, hogy a határidő lejárta előtt visszafizessék a hitelt (a tagállamok által megállapított feltételek mellett), és hogy a hitelező tisztességes kompenzációt kapjon a hitel idő előtti visszafizetése esetén. Az adósokat ugyanakkor a jövőben nem lehet majd pénzbírsággal sújtani a hitelek határidő előtti visszafizetéséért.
 
A devizahitelesek bizonyos feltételek mellett, és a kölcsönszerződésben előre rögzített árfolyamon átválthatják majd a hitelüket más devizára. Ha a konverzióra nincs lehetőség, akkor a vevőt még a szerződés aláírása előtt figyelmeztetni kell arra, hogy a havi törlesztőrészletek emelkedhetnek, vagy az árfolyamkockázatoknak korlátokat kell szabni.
 
A fogyasztók nagyobb fokú védelmében a képviselők kívánságára egy új szabály rögzíti, hogy a hitel fedezeteként megállapított vagyontárgy (például ház vagy lakás) elégséges lesz a kölcsön visszafizetéséhez, feltéve, hogy a hitelnyújtó és a hitelt felvevő erről a szerződésben külön is megállapodik.
 
Ha a fogyasztó esetleg nem képes visszafizetni a kölcsönt, egy rendelkezés szerint az ingatlant a „lehető legelőnyösebb” áron kell értékesíteni és úgy kell rögzíteni a fennmaradó visszafizetési feltételeket, hogy azok ne taszítsák hosszú távon is súlyos eladósodásba a vevőt.
 
A direktíva az összes jelzáloghitelre vonatkozik, legyen szó ingatlanvásárlásról vagy –felújításról, valamint olyan hitelről, amelyet – egy másik – jelzáloghitel garantál. Bizonyos előírások tükrözni fogják majd a tagállami jelzálog- és ingatlanpiacok közötti különbségeket, de a főszabályokat az egész EU-ban alkalmazni fogják, és a vásárlók számára hozzáférhető információkat egyen formátumban tálalják majd mindenhol. Ez az európai sztenderd információs lap, amely az ügyfelek számára testre szabott információkat tartalmaz a különböző pénzintézetek hitelkonstrukcióival.
 
A parlament szerint egyetlen nyitott kérdés van még, amiről nem állapodtak meg a jogalkotók, ezek pedig azok a dokumentumok, amelyek révén ellenőrizni fogják az irányelv rendeltetésszerű végrehajtását.
 
A mostani megállapodásra még az EP plenárisának is rá kell bólintania, amelyet követően a tagállamok ütik rá a pecsétet a direktívára.