Ez a tény nem csak az állam adóbevételeit, de az autósok biztonságát is veszélyezteti, mert sokszor inkább az olcsóbb és nem a biztonságos megoldást választják.
 
A Nemzeti Közlekedési Hatóságnak nem áll rendelkezésére a forrás, hogy kiszorítsa a piacról a feketeműhelyeket. Pedig ha ez megtörténne, akkor az autójavítások visszakerülnének az adófizető műhelyekhez. A vizsgáztatásnál alkalmazott zárt számítógépes rendszerben található adatok felhasználásával sem él a hatóság, mert nincsen rá elegendő erőforrása.
 
A járműjavítás áfájának 50 százalékos visszaigénylése sem mozgatta meg a piacot, mert a szabályozás ellentmondásos, pontatlan, és a biztosító többnyire nem is előlegezi meg a javítási munkálatok adótartalmát.
 
Nehezíti a feketén dolgozó autószerelőkkel szembeni fellépést, hogy a márkakereskedők tapasztalatai szerint az önkormányzatok sem tesznek meg mindent azért, hogy az adózást megkerülő műhelyeknek ne adjanak működési engedélyt. Holott, ha valamennyi hatósági jogkörrel rendelkező szereplő élne a lehetőségeivel, az autósok automatikusan rákényszerülnének, hogy a legális szerelőkhöz forduljanak, és megtörténjen az adók befizetése is.