A Kosár csapata e havi tesztjén örömmel konstatálta, hogy a konzervek mustráján beszerzett rettentő tapasztalatokat végleg konzerválhatjuk: a készételek becsületét ugyanis megmentették a gyorsfagyasztott ételek. Ezúttal kóstolgatás közben nem kellett átélnünk a kínok kínját, mondhatni, élvezettel szemezgettünk a fogások között. Olykor még repetázni is kedvünk támadt volna, de persze ilyet nem tehettünk, hiszen egy élelmiszerteszten okosan kell gazdálkodni a gyomor befogadóképességével.

Mielőtt az ízek világában kalandoznánk, egy általános rossz tapasztalat a fedős csomagolásokról. Több termékre igaz, hogy az étel nevével ellátott doboztető igen könnyedén lejön. Így nem kizárt, hogy még a boltban egy-egy fedő rossz helyre kerül, s a gyanútlan vásárló csülkös bablevest kénytelen ebédelni pesztós penne helyett. Egyszer-kétszer a dobozokon lévő védőfólia lehúzásával gyűlt meg a bajunk, de ez a tapasztalat kevésbé volt jellemző. Nem árt egyébként a védőfóliát itt-ott megszurkálva melegítéskor a dobozon hagyni, így a meleg egyenletesen éri az ételt, mégsem ugrik össze a fogás felső rétege.

Az első 5 tesztelt termék nem a mélyhűtőből, hanem műanyag dobozos készételként került az asztalra. A zöldborsós, pulykás ragu állagát tekintve inkább emlékeztetett levesre, mint főzelékre. Csak a csomagolásból derült ki számunka, hogy a főzelék joghurtos ízesítésű, egyébként a fűszereket meglehetősen nélkülözte. Így történt, hogy mindjárt a legrosszabb, a listán utolsó helyen végzett versenyzőt kóstoltuk először.
 
Második fogásként chilis bab került az asztalunkra. Noha különböző babfajták kerültek bele, egyik sem volt keményebb vagy puhább, mint a másik, szétfőtt babszemmel sem találkoztunk. Utóíze kissé paprikásnak bizonyult, a hús pedig eléggé pépesre főtt, ám ízében különösebb kifogásolni valót nem találtunk.
 
A tárkonyos szárnyasragu igazi gyerekkori élményeket idézve az iskolai menzák ebédeinek zamatát hozta elő. Kinek pozitív, kinek negatív ez az élmény, mindenesetre a nagy gombaszeletekért tőlünk jó pont jár. Ugyanakkor a tárkonyt sem ízén, sem illatán nem éreztük, így a szárnyas ragunak csak közepes eredményre futotta.
 
A csirkemell falatok összetevői között kén-dioxid is szerepel, ám ettől nem kell megijedni, ugyanis a termékben reszelt torma is van, ami eleve tartalmaz kén-dioxidot. A citromsav kellően savanykás ízt ad, a tormát ettől azonban szinte nem lehet érezni.
 
A pácolt libahússal készült sólet állaga inkább főzelékre emlékeztetett, amin egy kis gersli talán segíthetett volna. A 21 százalékos hústartalommal nem volt kivetnivalónk, így a fogás még éppen jó eredménnyel zárt.

A gyorsfagyasztott ételeket rendeltetésüknek megfelelően a mélyhűtőből vettük elő és átlagosan hét-nyolc percig melegítettük kóstolás előtt. Ahogy azt a csomagolások fel is tüntetik, nem árt a műveletet egyszer kevergetéssel is megszakítani, hogy az ebéd egyenletesen olvadhasson ki.
 
Itt az első doboz az olasz gasztronómia világában ígért kalandozást. A spenótos, durumbúzás, rikottás lasagne egyetlen hibája a talján konyhára egyáltalán nem jellemző, szétfőtt tészta volt. A különféle sajtok kiválóan harmonizáltak az egyébként fűszerekben kissé szegényes ízzel.
 
A padlizsános moussaka már kevésbé győzött meg bennünket. Illatában túlságosan dominált a hagyma, állaga túl pépes volt, a zöldség puha, a hús pedig rágós.
 
Bár a fólia nem akaródzott elválni dobozától, a canneloni ragus tészta tekercs finom paradicsomos szósszal borított, keményre főzött tésztából készült. Jó választás, ha finom ebédre vágyik az ember.
 
A pesztós penne illatával már melegítéskor elvarázsolt bennünket: az egész szoba megtelt zöldfűszerekkel. Külsőleg ez volt az első olyan minta, ami színében, állagában pontosan úgy festett, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A tészta olaszosan kemény volt, bár a sajtot nem igazán lehetett érezni rajta.
 
A lecsó csomagolását tekintve nem éppen illendő módon, pőrén hevert egy papírdobozban. Felmelegítéskor láttuk, hogy állaga túlságosan folyós, ízét pedig – amiben a paradicsom dominál – kissé édesnek ítéltük. Igaz, ahány ház, annyi szokás. Bár összességében ez a minta jó eredménnyel zárt, ne számítson etalon lecsóra az, aki ezt a változatot választja.
 
Már a konzerveknél is tapasztaltuk, hogy a gulyások körül némi fogalomzavar alakult ki. A gulyás ugyanis nem olyan híg, mint egy hagyományos leves. Ez a babgulyás is inkább bablevesre emlékeztetett, s bár ízében különösebb zavaró tényezőt nem találtunk, azt sem mondhatnánk, hogy tíz ujjunkat megnyaltuk kóstolás után. A palóc leves kitűnően sikerült fogásnak bizonyult. Intenzív, jellemzően kapros illatot éreztünk, ugyanígy igaz volt ez az ízre is. A leves kellő mennyiségben tartalmazott húst és babot, így különösebb kivetnivalót nem is említhetünk.
 
A székelykáposzta legnagyobb gyengeségét a túlzott köményes íz jelentette. Sajnos kevés húst találtunk benne, állaga pedig az elvárthoz képest túlságosan folyósnak bizonyult. A vadas mártás akkor igazán finom, ha a hozzávalók kellő aprításon esnek át, az összetevők aránya pedig megtalálja a harmonikus ízhez szükséges egyensúlyt. Ezt a vadas szószt lehetett volna még aprítani, ráadásul mind a fehér gyökér, mind a sárgarépa túlságosan erős ízzel dominált. Arról nem is beszélve, hogy kellemetlen, idegen, kesernyés ízt éreztünk, mintha avas lett volna az olaj. A biryani csirkemell darabok az indiai konyhára egyébként nem jellemző egytálétel. A pikáns, de nem csípős ínyenc finomságba rendszerint gyömbér, chili, koriander kerül, rizzsel és zöldségekkel tálalják. Az általunk tesztelt változat körete neonsárga kurkumás rizs volt, ami színében sokkal inkább magán hordozta a fűszer jellegzetességeit, az ízt azonban nem nagyon éreztük. Talán csípőssége visszafogottabb is lehetett volna, a chili ugyanis mértékkel kiváló ízesítő lehet, túladagolva viszont minden más ízt elnyom.
 
Minthogy a látvány után közvetlenül az illattal ismerkedünk meg a tesztek során, a darált húsos rakott krumpli nem tett jó első benyomást. Kóstoláskor azonban kellemesen csalódtunk: bár ez a rakott krumpli merőben más ízű, mint a hagyományos, bennünket ez a változat kifejezetten meggyőzött.

Az olaszos, lazacos, garnélarákos linguine (tésztafajta) esetében a csomagolás okozta az egyetlen problémát. Noha kíváncsiak lettünk volna az összetevőkre, ez az információ örök rejtély marad számunkra, mert a felirat lekopott és elmosódott. Mindemellett a szakértő csapatot ez a fogás varázsolta el leginkább. Méghozzá olyannyira, hogy történelmi pillanatnak lehettünk tanúi: a termék egyetlen tizedpontot sem veszített, maximális pontszámmal utasította maga mögé a többi versenyzőt. A garnélarák currys rizzsel ugyan csak második helyen zárt, de itt sem találtunk különösebb kifogásolnivalót. Még a tengeri homok ropogását is éreztük fogaink között kóstolás közben. S bár a gyorsfagyasztott termékek egyébként nem tartalmaznak tartósítószert, itt a kókuszkrém miatt ez is szerepelt az összetevők listáján.
 
Summázva azt javasoljuk, hogy bátran töltsék csak meg azt a mélyhűtőt készételekkel! Persze azért nem árt, ha hanem csak bevásárló kosarat, de egy Kosár magazint is kezükbe vesznek, ha finomat akarnak enni.