Tény: A magashegységek potenciális szolgáltatásaival a hazai pályák nincsenek egy súlycsoportban. Viszont van egy nehezen cáfolható előnyük: közel vannak. Márpedig aki az évi egyszeri 3-4 napos „síszünetnél” gyakrabban szeretné magára ölteni a síbakancsot, a hazai pályák tekintetében kitűnő gyakorlási, kikapcsolódási lehetőséget talál.

Bár vannak fanatikusok, akik készek pár órás sízésért egy napra kiautózni Ausztriába, könnyen belátható, hogy 10 órából kellemesebb 3 órát a kocsiban tölteni és 7 órát a pályán, mint fordítva. A sízők többsége még ma sincs tisztában azzal, hogy az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően Budapestről indulva másfél-két órán belül számos színvonalas sípálya érhető el, márpedig a sízés szépsége alapvetően a pályán és nem az autóban töltött időről szól. Sokakat megtéveszt, hogy első ránézésre az Alacsony-Tátra vagy az Alpok legközelebbi síterepei sincsenek messzebb 3-4 óra autóútnál. Nem szabad megfeledkezni ugyanakkor arról, hogy téli útviszonyok között a GPS által kimutatott utazási idő szinte sosem tartható a köd, a jeges-csúszós út vagy egyszerűen a sípályák körüli kanyargós utak zsúfoltsága miatt. Arról nem is beszélve, hogy egy kiadós, intenzív nap után balesetvédelmi szempontból sem mellékes, hogy 100 vagy 300 kilométert kell autózni hazáig. Ezzel szemben a hazai sípályák kis túlzással a vasárnapi reggeliző asztal mellől is reális alternatívát jelentenek. Egy kattintás a weben az aktuális hójelentésre, egy óra a felszerelés és az elemózsia összepakolása, és 11-kor már a pályán lehetünk.

Sokak számára a síelés azért csak 3-4 napos kedvtelés egy évben, mert egy családi hosszú hétvége Ausztriában szállással, étkezéssel, pályabérlettel, kiutazással együtt akár több százezer forintos kiadást jelent, kimerítve ezzel a sízésre fordítható pénzügyi keretet. Nincs mese: a hazai pályákhoz képest valódi minőségi ugrást jelentő, 20-30 kilométer összhosszúságú pályarendszerek messze vannak, így több napra érdemes odamenni, hogy legyen idő kihasználni az adottságokat. A hazai pályák a fennmaradó 6-8 havas hétvégére (és még több hétköznapra) kínálnak élvezetes, ugyanakkor szűkösebb büdzséből is finanszírozható kikapcsolódási alkalmakat. Számoljunk csak! Az útiköltség 3–5 ezer forint, az egész napos pályabérlet 3–5 ezer forint/fő, azaz a kiruccanás egy négyfős családnak otthonról vitt szendviccsel és termoszteával maximum 20 ezer forintba kerül. Összehasonlításul: a Budapesthez legközelebbi osztrák sípálya (Semmering) felkeresése esetén már önmagában az útiköltség kerül ennyibe. A szlovák Donovaly ugyan közelebb van a fővároshoz, de 12 ezer forint alatt ez esetben sem ússzuk meg az utazási költséget, ráadásul a rossz közlekedési infrastruktúra miatt összességében minimum 6-7 órát kell az autóban töltenünk. A hazai pályák mellett szól az is, hogy a költségek egy része a cafeteria rendszeren keresztül is finanszírozható. Eplényben,
 
Mátraszentistvánon például a síbérletért, síkölcsönzésért üdülési csekkel is lehet fizetni, a síházakban, éttermekben pedig elfogadják a melegétkezési jegyet is. Fontos tudni továbbá, hogy az egészségpénztárak keretein belül bármely hazai síbérlet egészségmegőrző sportszolgáltatásként elszámolható, így 30 százalékos (2011-től 20 százalékos) adókedvezmény jár utána, azaz végeredményben ennyivel olcsóbb a bérlet ára a tagoknak. További megtakarítást jelent, hogy ha csak fél napra tudunk elszabadulni az otthoni teendőktől a legtöbb helyen kedvezményes árú félnapos bérletet is válthatunk, sőt, ha a kiruccanást sikerül hétköznapra időzíteni, még alacsonyabb árakra számíthatunk. A gyermek kedvezmény szinte már kötelező elem. Arra ugyanakkor érdemes odafigyelni, hogy ennek ugyan többnyire 14 év a korhatára, de például Dobogókőn 12 év, a Nagyvillámon pedig 150 cm a limit. Látszólagos megtakarítást jelent az is, hogy a legtöbb hazai pályán – az ausztriai gyakorlattal ellentétben – egyelőre nem kötelező a gyermek bukósisak viselése. Ez ugyanakkor ne legyen szempont! Sőt, amennyiben tehetjük, legalább egy biciklis sisakot tegyünk a csemeténk fejére!

Noha az elmúlt öt évben a pályákat üzemeltető cégek – részben uniós pályázat segítségével – milliárdokat költöttek az infrastruktúra fejlesztésére, a felszereltség tekintetében a hazai pályák között azért még komoly különbségek vannak. Nehezen vitatható, hogy a fejlesztésben az eplényi Nordica Síaréna és a mátraszentistváni Sípark jutott a legmesszebbre. A szolgáltatási színvonal már-már Ausztriában megszokott minőségű (pl. fűtött, tiszta, könnyen megközelíthető illemhelyiségek), a hóágyúknak köszönhetően a síelésre alkalmas szezon hossza minimum 70-80 nap. Mivel a hazai pályák országszerte jellemzően 500-600 méteres tengerszint feletti magasságban vannak, ráadásul a globális felmelegedés miatt a téli átlaghőmérséklet emelkedő tendenciát mutat, a hóágyú nélküli pályák versenyképessége az elmúlt években erősen visszaesett. A galyatetői pálya például már évek óta ki sem nyit, de a komoly hagyományokkal rendelkező dobogókői, nagyhideg-hegyi és bánkúti pályák síelhetősége is a természet szeszéjére van bízva. Kevesen tudják ugyanakkor, hogy a hóágyúk üzemeltetése nem csupán pénzkérdés. Ahol nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű tiszta víz, ott tehetetlen a technika. Viszont minden rosszban van valami jó: az alacsonyabb üzemeltetési költségek miatt ezeken a pályákon lényegesen olcsóbban és családiasabb légkörben síelhetünk, ráadásul a sportág ínyencei szerint csak természetes porhóban az igazi… Kissé jobb helyzetben vannak az ország legmagasabb pontjáról induló kékesi, és a Duna-kanyarban fekvő Nagyvillámról induló sípályák, hisz a szezon megnyújtásáról hóágyú és éjszakai pályavilágítás is gondoskodik. Sőt! Aki a hóágyúzott pályáknál is hosszabb szezonra vágyik, annak sem kell már kimozdulnia az országból. A Zempléni Kalandpark területén található 1,9 kilométeres összhosszúságú műanyag pálya 365 napos szezont tesz lehetővé.

Az internetnek hála ma már nem vakon kell elindulni kedvenc sípályáink felé. Gyakorlatilag valamennyi jelentős hazai sítelep rendelkezik szezonban naponta többször is frissített weblappal, melyről az aktuális helyi időjárás, a pillanatnyi hóhelyzet, az üzemelő felvonók és a jegyárak leolvashatók. Aki több pálya hójelentésének összehasonlítása után szeretne dönteni arról, merre induljon el, a kutakodást a sielok.hu vagy a sitv.hu weblapon érdemes kezdenie. A legjobb stratégia ugyanakkor a tapasztalat. Érdemes ebben a szezonban minden egyes hazai sítelepre rászánni egy napot, hisz a négy-öt éve szerzett tapasztalatok többnyire elavultak, másrészt a weblapokról csak az objektív információk (időjárás, távolság, ár, szolgáltatások stb.) ismerhetők meg, az élményt felejthetetlenné varázsoló szubjektív benyomások nem. Ilyen lehet például a táj szépsége, a sípálya vendéglő konyhájának ízvilága, a pályák vonalvezetése, a személyzet rugalmassága és udvariassága, de akár a megközelítés kalandossága is. Nem vagyunk egyformák. Több ismerősöm például Nagyhideg-hegyen a síközpont fő attrakciójának a hegyre felszállító platós teherautón való retró utazás vadromantikáját, és a keskeny síúton a parkolóba történő több kilométeres visszacsúszást tartja, ugyanakkor legalább ennyien éppen ezt a kis kényelmetlenséget írják a hátrányára.
 
Persze lehetnek a döntésnek egzakt kritériumai is. Fontos tudni például, hogy szánkózni egyik sípályán sem szabad, viszont a két „nagy” kivételével valamennyi telepen van erre a célra kijelölt terület. Két kivétellel sífelszerelést sem feltétlen kell vinni magunkkal, hisz a pályák többségében a nyitvatartási idő alatt síkölcsönző üzemel. Igaz, ez a stratégia némileg kockázatos, mert csak az eplényi pálya weblapján van lehetőség a felszerelés előzetes lefoglalására. Valamennyi sítelepen rendelkezésre áll kezdőknek ajánlott, lankásabb sípálya, sőt három kivétellel – térítés ellenében – szakképzett oktatók segítségét is igénybe lehet venni. Az éjszakai sízés minden második sítelepen megoldott. Fontos ugyanakkor tudni, hogy ez még ezeken a helyeken sem érvényes valamennyi sípályára, ráadásul a magas energia költségek miatt a lehetőség maximum este kilencig és elsősorban a forgalmasabb péntek-szombati időszakra korlátozódik. Hátizsákból étkezni mindenütt lehetséges, már persze, ha ellent tudunk állni a síbüfékből áradó forralt bor és csülkös bableves illatos csábításának. Egy élménydús nap után mindenütt adott a lehetőség a másnapi újrázásra. Többségük pályaszállással rendelkezik, de pár kilométeres körzetben akár több szálláshely közül is választhatunk.