A meghitt karácsonyi hangulathoz ugyanúgy hozzátartoznak az ízek és illatok, mint a szépen megterített asztal vagy a csillogó-villogó karácsonyfa. Igaz volna ez a bejglikre is, de persze csak akkor, ha azok a bizonyos ízek és illatok valóban ínycsiklandóak volnának.
 
Bár a dió és a mák kétségkívül kiváló hozzávalói lehetnek bármilyen süteménynek, a karácsonyi bejgli töltelékeként nem véletlenül választotta ezt a két finomságot a néphagyomány. A hiedelem szerint a diót ugyanis rontás ellen kell fogyasztani, míg a mák bőséggel áldja meg a házat. A bejgli eredetileg sziléziai kalácsfajta, a reformkorban vívta ki magának az európai karácsonyi sütemények királya megtisztelő címet. Mára mindkét típusnak megtaláljuk a továbbfejlesztett változatait is, így a teszten mi is kóstoltunk aszalt szilvával, barackkal és naranccsal ízesített variációt.

Talán nem szerencsés előre lerántani a leplet a végeredményről, ám ezúttal kénytelenek vagyunk már az első bekezdésekben panaszkodni: a helyzet ugyanis siralmas. A diós bejgliknél a Szamos egyébként meglehetősen drága kalácsa jó eredménnyel végzett a lista első helyén, innentől kezdve azonban csupa közepes érdemjegy csúfítja a bejgli bizonyítványt, amit egy éppen megfelelő termék után egy nem megfelelő, vagyis fogyasztásra nem alkalmas sütemény zár. A mákos változatnál azért már egy fokkal jobb a helyzet: itt is a Szamos viszi a pálmát, ezúttal kiváló eredménnyel. A mákos finomság esetében öt jó eredmény is született, közepesnél rosszabb érdemjegyet pedig egyik minta sem kapott. Ennyit elöljáróban, most essünk is túl a nehezén, kezdjük a dióssal!

Elég csak egy pillantást vetnünk a bejglik összetevőinek leírására és máris meggyőződhetünk arról, hogy ez a töltelék bizony még a népi hiedelmek szerint sem védene a rontás ellen. A legtöbb töltelékben ugyanis dió alig, különféle helyettesítő anyagok azonban bőven akadnak. Összességében elmondható a bejglikről, hogy tisztelet a kivételnek, de legtöbbjük közepe valamilyen oknál fogva nyers maradt, sok kalács végét pedig – igazán nem illő módon – nyitottan hagyják. Szintén általános tapasztalat, hogy a töltelék elválik a tésztától, ami olykor morzsálódik, netán még száraz is. A diós változatnál gyakran kellett olyan falatokkal megküzdenünk, amiknek összhatásán dohos vagy idegen mellékíz rontott. Érdekes, hogy bár mind a diós, mind a mákos bejglik között a Szamos süteménye végzett az első helyen, a diós változat csak jó eredményt ért el. A tesztelő csapat a közepét sületlennek, a tésztát kevésnek és morzsásnak, illatát jellegtelennek, talán kicsit ecetesnek találta, ízében pedig főként a narancs dominált. A harmadik közepesben, az Inter Sweet diósában például túl kevés volt a töltelék, míg az egyébként nem is olyan olcsó BCS Cukrászat bejglijében a dió darabokat nem sikerült kellőképpen megdarálni, a nyers kalács belsőpedig mindkét mintára igaz volt. Az Újudvar bejglijét találtuk például enyhén dohos ízűnek, itt problémát okozott még a hézagos töltelék is. A Tesco diós bejglijében a tészta bizonyult kevésnek, a savanykás szag pedig a legidillibb karácsonyi hangulatot is romba döntheti. A savanyú behatás a Ceres diósára is vonatkozik, amiben, bár a töltelék kevés volt, ezt annyira senki sem bánta. Norbi Update diósa több sebből is vérzett. Bár a sütemény érezhetően dúskál a különféle, rejtélyes összetevőkben, csomagolás – így az összetevők leírása híján – sosem derült ki számunkra, pontosan mit is ettünk meg. Így csak arról tudunk nyilatkozni, mit éreztünk: dohos szagot és ízt, továbbá teljesen nyers közepet. Ez esetben ezek a rossz tulajdonságok olyannyira intenzívnek bizonyultak, hogy a mintát nem megfelelőnek értékeltük.

Mielőtt némi reményt hoznánk a bejgli-kedvelők hétköznapjaiba, vessünk papírra egy rövid feljegyzést a csomagolásokról. Egészen rövid lesz, ezt megígérhetjük, tudniillik a bejglik csomagolása meglehetősen egysíkú: a legtöbb nyomtatott műanyag tasakba vagy egyszerű műanyag fóliába csomagolt, a címkéken minden fontos adatot feltüntetnek. Ez alól csak a kimérve kapható Norbi termékek és az összetevők megadását valamiért nélkülöző CBA-ban vásárolt, az Újudvar által gyártott termékek kivételek.
 
Tehát a mák! Ahogy arról már korábban említést tettünk, itt is a Szamos lett a befutó. Az 1,1-es pontveszteség a töltelék üregessége és a tészta enyhe szárazsága miatt járt. A BCS Cukrászat mákosa azért végezhetett csak a második helyen, mert a mák nem volt kellően finomra darálva a töltelékben. Szintén jó jegyet kapott a Régimódi Bejgli aszaltszilvás-mákos változata. Illatában intenzív citrom aroma érezhető, ízében is ez dominál, a sütemény vége azonban ez esetben is nyitott. Az Interfood Prémium Mákos Bejglijének felülete szép fényes, de tésztája száraz és morzsolódik, az összhatást enyhe mellékíz rontja, így lett a jók közül a legkevésbé becsült. Az Újudvar bejglije már csak közepes minősítést kapott a matt felület, a kevés töltelék és a kissé kesernyés íz miatt. A Cerestől származó mákos bejgli kissé sápadt, ízében és illatában túl aromás, már-már parfümös, emiatt csak közepes minősítést kapott. A sort a mákosoknál is Norbi sütije zárja. Bár Norbi köztudottan nem használ cukrot, a bejgli mégis túl édesnek bizonyult, a töltelék állagát tekintve pedig kissé kenődősnek találtuk.

A receptek után kutatva sok érdekességet találni a bejgli elkészítéséről. Tudniillik az igazi bejgli elkészítésénél nem csak az a fontos, mit mikor gyúrunk bele és meddig hagyjuk állni. A legfontosabb karácsonyi jó tanácsot személyesen az angyalkák küldik a karácsonyi asztalra: igazán akkor lesz finom a bejgli, ha elkészítés közben az elmúlt év örömeire gondolunk és ezt is belegyúrjuk a tésztába. Ez a sütemény ugyanis nem csak finom, ha jól van elkészítve, de a vidámságot is szimbolizálja az ünnepi asztalon. Vegyünk tehát 56 deka finomlisztet, 21 deka vajat, 2 tojássárgáját, a töltelékhez 30 deka darált dióbelet vagy mákot, 30 dkg cukrot, vagy 20 dkg cukrot és 10 dkg mézet, 1 deciliter tejet vagy vizet, ha egy kis pikantériát is szeretnénk becsempészni, akkor még 8-10 deka apróra vágott birsalmasajtot és ízlés szerint annyi örömöt, amennyit csak tudunk. A hozzávalókat csomómentesre keverjük, összefőzzük, s ha a tészta sima, négy cipóra osztjuk, lisztezett deszkára helyezzük, kinyújtjuk, megtöltjük, összetekerjük és tehetjük a sütőbe. Ha pedig kész a sütemény, mehet is az ünnepi asztalra, így a finomsággal kívánhatunk boldog karácsonyt, ahogy ezt most mi is tesszük a Kosár magazin egész tesztelő csapata nevében!